Míg Pán Péter történetében az Elveszett Fiúk bandájának fiktív kalandjait ismerhetjük meg Sohaországban, addig a Pán Péter Hadműveletben részt vevő gyerekeket nem elvesztették szüleik, hanem maguk küldték őket Kubából Amerikába. Két év alatt 14 000 kiskorú szállt le Miami repterén úgy, hogy sokukat semmilyen rokon vagy ismerős nem várta a szabadság országában. De vajon miért mondtak le róluk szüleik, és mi történt velük később?
Honnan és miért menekültek?
Fidel Castro 1959-es hatalomra kerülésével az addig jólétben élő Kuba rohamtempóban a kommunista diktatúra országa lett, a magánvagyonokat, cégeket államosították, az iskolák többségét, főként az egyházi intézményeket bezárták, hogy a tanulókat új, központilag irányított oktatásban részesítsék.
A szülők alapvető jogait korlátozták, többé már nem ők döntöttek gyermekük iskoláztatása, sorsa, élete felett.
Miután az USA a Disznó-öbölbeli fiaskó néven elhíresült, félresikerült CIA-akcióban kubai emigránsok segítségével sem tudta eltávolítani Castróékat a hatalomból, a lakosság számára egyértelművé vált, hogy a Szovjetunió támogatásával hamarosan erős totalitárius diktatúra épül ki Kubában. Hogy mennyire lehetett szorongató és kétségbeejtő a helyzet, arról mi sem árulkodik jobban, mint hogy szülők ezrei döntöttek úgy, gyermekeiket kimenekítik az országból. A Kubával korábban szoros köteléket és szövetséget fenntartó USA vízumot állított ki az országot elhagyni akaró gyerekeknek, akiket repülőgépek tucatjain juttattak el Miamiba.
Tényleg senki nem várta őket a túloldalon?
A Pedro Pan- vagy Peter Pan-programot 1960-ban indította el egy katolikus segélyszervezet, élén Bryan O. Walsh atyával. Az első gyermek, aki szülők nélkül került az USA-ba, a 15 éves Pedro volt, akinek a befogadását a már korábban emigrált rokonai nem tudták vállalni, így nevelőszülőket kellett találni neki.
Walsh atya számára nyilvánvaló volt, hogy Pedro után más kiskorúak is jönnek majd egyedül a menekülttáborokba, akiknek meg kellett szervezni a fogadását és az elhelyezését.
Az ügy támogatására sikerült megnyernie Eisenhower elnököt is.
Mi lett velük?
A Pedro Pan-, azaz a Pán Péter-akcióban érkezett gyerekeknek csak a felét várták rokonok vagy ismerősök a reptéren. Sokuk szüleinek néhány hónap vagy év múlva szintén sikerült elhagynia Kubát, így a családjuk egyesült új hazájukban. A többieknek, körülbelül 7000 gyereknek azonban nem voltak hozzátartozói Amerikában, őket nevelőszülőknél helyezték el 30 állam 100 városában. Hivatalosan sohasem adták őket örökbe, hiszen bármikor felbukkanhattak valódi szüleik. Többségük 12 év feletti fiú volt, akik néhány éven belül már önálló életet is kezdtek.
Azokat a gyerekeket, akik egyedül érkeztek az ismeretlenbe, szüleik úgy bocsátották útra, hogy néhány hét vagy hónap múlva ők is elindulnak utánuk.
Természetesen csak ennek a tudatában voltak képesek ezt az elképesztően nehéz döntést meghozni. Attól függetlenül, hogy ki mennyi ideig volt kénytelen külön élni családjától, egy ilyen elszakadás nyilvánvalóan soha el nem múló traumát okozott. A ma már nagyszülői korba ért Pán Péter-gyerekek sorra írják visszaemlékezéseiket, és több film is készült történetükből. Sokan közülük ismert emberek lettek, van köztük szenátor és híres zenész is, és azt is tudni lehet, hogy az ismert rapper, Pitbull édesanyja is így került Kubából Amerikába.
