Négy főre főzni ideális, az még általában mindenkinek jól megy. Az adagokat viszonylag könnyű kiszámolni vagy akár megsaccolni. Nagyobb létszám esetén a kétségbeesés köde kerülget minket, és persze általában túlzásba is esünk. A másik kérdés, hogy mivel várjuk barátainkat, hiszen fontos, hogy mindenki ízlésének megfeleljünk. Éhen senki sem maradhat, ugye?
Azért, mert sokat főzöl, még nem kell „menzásra” venned a figurát
Amikor a barátaimat finomságokkal várom, arra gondolok a tervezés és az előkészítés folyamán, hogy mit készítenék igazán szívesen. Legtöbbször az évszaknak megfelelően válogatom az alapanyagokat, persze becsúszhat egy-két különleges hozzávaló.
Színezd újra!
A színekkel is el szoktam kalandozni, illetve felturbózom a megszokott receptet. Így kerül reszelt répa a fasírtgolyóba, ami szép színével még hívogatóbb lesz, nem mellesleg egészséges. Jobb érzés megenni, jobban fog esni.
A rizs fehérségének unalmát ugyancsak színes zöldségekkel dobom fel, például zöld rizst készítek, amibe teszek sült cukkinit, borsót, bazsalikomot, bébispenótot.
Ugyanígy lehet piros rizst is készíteni, szárított paradicsommal és sült, kockára vágott kápiapaprikával. Az azonos színű zöldségek általában jól harmonizálnak ízükben is. A kedvencem a pöttyös rizs, amikor fekete szezámmagot szórok a rizshez – igazi trendi étel. A rizst legtöbbször lecserélem bulgurra, ami mostanság a kedvenc köretem, a többiek szerencsére befogadóak, mindig megkóstolják és szeretik is.
A komoly egytálételeket szerintem hagyjátok meg a hétköznapokra, gondolok a rakottasakra vagy a székelykáposztára. Bár ha előre közvéleményt kutattok, akkor egyszerű dolgotok lehet egy rakott kellel – csakis sok tejföllel. Nálam már volt rántotthús-parti, jó móka volt.
Nálam ne éhezzen senki!
A nagy társaság 10-12 főnél kezdődik, ami elsőre ijesztő lehet. Amikor először készültem ekkora létszámra, gyorsan felszoroztam az addig két főre készített mennyiséget. Ne essetek kétségbe ti sem!
Nagy társaságra többfélét szoktam készíteni, hogy legyen miből csipegetni és olyat, amit akár állva is el lehet fogyasztani.
Étkezés előtt nem eszünk! – hallom a fülemben az intelmet édesanyámtól, ugyanis gyerekként én mindig csipegettem ebéd előtt ezt-azt. De már nincs, aki rám szóljon és egy társaságban úgyis eszegetünk, úgyhogy hagyjatok az asztalon nassolnivalót, mogyorót, nyers zöldségeket, tortillachipset mártogatóssal. Ha tényleg sokan vagyunk, nem mindig ülünk le az asztalhoz enni, főként, mert erre legtöbbünk konyhája a mérete miatt nem is igazán alkalmas. A legegyszerűbb tehát a nappaliba behordani a finomságokat és a kanapén, a földön ülve falatozni.
Miből mennyit?
Az első alkalmakkor, amikor nagyobb társaságot hívtam vendégségbe, a kardinális kérdés az volt, hogy mekkora mennyiséget készítsek, hány szelet fog elfogyni, lakjanak jól a barátok, de ne is maradjon rám a vacsi. Húsból az éttermi adagok 50–180 gramm között mozognak, én átlagosan 100–150 grammot számolok egy főre. Figyelembe veszem, hogy többfélét eszünk, a köret, a saláta és jó esetben a desszert nagyjából ennyi húst enged meg.
A zöldségeknél érdekes módon számolok: egy átlagos cukkinit két főnek szánok, ha köretként adom, és van, hogy elosztom fejben, hány szelet jönne ki belőle. Répánál ugyanígy. Nem mindig mérvadó számomra a súly, az alapján nehezebben tájékozódom, mintha szemre mérem.
A receptek adagjai persze jól jönnek kiindulási alapként, de azért vegyétek elő a megérzéseteket is: gondoljatok bele, hány férfi lesz, ki a nagyétkű, olyankor érdemes egy kicsit dobni a mennyiségen.
Ha tényleg több embert hívtok, mint ahány ülőhelyetek van, akkor ne is gondolkozzatok gulyásban vagy hasonlókban, mert tutira a nappali szőnyegén landol egy adag a nagy kavalkádban. És arra is figyeljetek, hogy a beszélgetés közben nem illik eltűnni a konyhába, ezért jobb olyan ételeket készíteni, amiket nem kell melegítgetni, és akkor is finomak maradnak, ha esetleg több óráig várakoznak az asztalon. A net tele van jobbnál jobb ötletekkel, szánjatok fél órát a böngészésre a bevásárlás előtt. Néhány tippet már mi is adtunk nektek itt és itt is.
És ne felejtsétek, nem az a fontos, hogy órákig a konyhában álljatok a buli előtt, nem attól lesz jó az este!
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
