A legtöbb ember és nő egyetért abban, hogy a női barátságok törékenyebbek, mint a férfiaké. Hiszen ha két férfi egyszer összehaverkodik, akkor azt ritkán választja szét valami, ezzel szemben ha két nő összekerül, akkor ott sokszor féltékenység, ármánykodás és hangos lezárás lesz a vége. De miért?

Ne értsetek félre, nekem is vannak legjobb barátnőim, akiknek itt is üzenem: imádlak titeket és semmi gond veletek! Azonban ezzel együtt rossz élményeim is vannak, volt ugyanis jó pár "leg" az életemben. Tudom, fiatal vagyok, és mindenki életében így megy ez, engem sem kerültek el a féltékenységek, az összeveszések, a hátam mögött pletykálások és mindez a legjobbnak hitt embertől. De persze ne általánosítsunk, voltak, akikkel sajnos külön utakra sodort minket az élet. A fiúbarátaimnál azonban azt látom, hogy az egykori óvodástársak vannak még mindig mellettük.

A barátságok természetét illetően a legnagyobb különbség a közös nevező, amire a barátság épül. A férfiak barátsága legtöbbször egy közös tevékenységre épül, együtt horgásznak, együtt edzenek, együtt söröznek. Ha ez a dolog megtörténik, a két fél boldog, habár nyálasan is hangzik, de az együtt töltött idő teszi őket boldoggá.

Ezzel szemben a nők úgy is együtt tudnak lenni, hogy nem köti össze őket közös tevékenység. Nem kell konkrét terv ahhoz, hogy két nő eltöltsön egy délutánt, ugyanis nem a tevékenység a fontos, hanem hogy érzelmeket tudunk megosztani a másikkal, így mi a kapcsolattartásba fektetünk többet. Azáltal, hogy megnyílunk a másik előtt, szívünk ügyes-bajos dolgait megosztjuk a barátnőnkkel sokkal intimebb kapcsolat jön létre, ami nagyobb függőséget is okoz. Ha pedig függünk valamitől, máris sérülékenyebbé válunk, könnyebben törik össze az, amit szilárdnak hittünk.

A férfi-női agresszió merőben eltér egymástól, hiszen a férfiaknak ha bajuk van, ők bizony keményen odaállnak egymás elé, és megmondják azt. Direkt módon kezelik a bennük felgyülemlett feszültséget, agressziót. Nem ritka, hogy veszekednek, verekednek egyet, a gond pedig huss, el is szállt. Ezzel szemben mi nők – bármennyire is fáj elismerni – indirekt módon cselekedünk. Nem szemtől szembe mondjuk meg a problémáinkat. Emiatt pedig mi magunk árulásnak érezzük, ha esetleg visszajut a fülünkbe egy fájó dolog, vagy a barátnőnk a hátunk mögött ármánykodott. Ha pedig meg lettünk sértve, ugye, ti is tudjátok, mi a következő lépés? Természetesen soha többet nem szólunk egymáshoz!

Sokszor hallani, hogy ezek az ármánykodások, gyenge barátságok a munkahelyen is megmutatkoznak. Hiszen mi látszólag könnyen kötünk barátságokat, azonban ezeket a munkahelyi gondok könnyen eltörölhetik. Természetesen ezek a gondok sem azonnali "szakításhoz" vezetnek, hanem legtöbbször pletykálkodással, intrikával indulnak.  Ezzel szemben a férfiak ki mernek állni magukért, ami ahhoz vezethet, hogy könnyebben kezelik a problémákat. Csajok, ne tartsátok hát magatokban a problémát! Beszéljetek egymással!

Forrás:

iStock

"A főiskolán az újonnan szerzett legjobb barátnőmmel nagyon hasonló volt az ízlésünk, főleg pasik terén. Egy közös ismerősünkért mindketten odavoltunk. Ő jobban. A fiú mégis nekem csapta a szelet, én lettem a barátnője. Persze az igazi BFF-ekhez híven a barátnőmmel megbeszéltem előtte, hogy egy fiú miatt aztán tényleg nem éri meg összeveszni vagy nem beszélni. Ahogy telt az idő, úgy jöttem rá, hogy a barátom személyisége borzalmas, elviselhetetlen, nem nekem való. Szakítottunk, de beszéltünk, találkozgattunk. Együtt voltunk éjjel-nappal, mozi, vacsi, buli, minden. Olyan igazi barátság extrákkal. Pár nappal később épp a Facebookot bújtam, mikor a legjobb barátnőm képe alatt észrevettem egy, a fiútól származó kommentet. Egy szívecskét. Teljes sokk. Valahogy éreztem, hogy ez lesz. Rákérdeztem mindkettőjüknél."

A barátnőm a pofámba hazudott, a fiú elmondta az igazat: lefeküdtek. Nem egyszer, hanem többször. Undorító. Szánalmasnak éreztem a helyzetet, de magamat meg aztán végképp.

"Az első megérzés mindig bejön. Nem hiába villantak fel a fejemben a képek, a gondolatok, hogy ők valamit csinálnak a hátam mögött. Ja, szexelnek a hátam mögött. Ennek már több mint fél éve. Egyikőjükkel sem beszélek. Gáz vagy nem gáz, de tiltás-törlés Facebookon, Instagramon, mindenhol, ahol láthatom azt, amit csinálnak. A mai napig nem értem. A történetnek pedig ott van vége, hogy a fiú azóta is ki akar velem békülni és a bocsánatomért könyörög. Megbocsájtottam. De ezt elfelejteni soha nem fogom. Egyikőjüknek sem."

Én gimiben kiborultam attól, hogy a csajok egyik nap öribarik voltak, másik nap utálták egymást. Meg se próbáltam megérteni, inkább hagytam az egészet, megkerestem a normálisabbját. Fiúbarátokkal nekem is jó tapasztalatom van, bár ők talán zárkózottabbak, az furcsa nekem kicsit, bár lehet, én vagyok túl egyenes.

Nekem is több a fiúbarátom. A lányok körmönfontak, nem mondják ki nyíltan, amit akarnak. Se a csávójuknak, se a barátnőiknek. Célozgatnak. Az agyamra megy.

A lányok gonoszak. Igaz, nem úgy gondolom, hogy megátkoznak, vagy valami más fura, mágikus dolgot művelnek egymással, hanem szavakkal gonoszkodnak. Nagyon könnyen mondanak olyan dolgokat, amik esetleg jobban fájnak, mint azt az illető gondolná. Barátnőnek mondják és mutatják magukat, miközben ez csak álca és versengés. Versengés, hogy kinek van szebb haja, ruhája, pasija, karkötője, mobilja, laptopja. Álca, hiszen a barátság mögött nem áll sokszor más, csak irigység. A lányok gonoszak.

Michaletzky Luca, viselkedéselemző

Viselkedéselemző, vitorlázó, örökmozgó és titokban sellő vagyok. Szeretem az emberi lélek rejtelmeit fürkészni, felfedezni ezt a számtalan belső világot: mind valahogy nagyon hasonlók és teljesen különbözők. Ápolom a test-elme-lélek egyensúlyát, és igyekszem a határaimat feszegetni, folyamatosan fejlődni. Vallom, hogy nincsenek problémák, csak lehetőségek a megoldásra. Imádom a forró, fülledt nyarakat, amiket a vízparton, de inkább a vízben tölthetek, katamaránon vitorlázva, szörfdeszkán evezve, vagy egy pár uszonnyal a hullámokba merülve.