Valami más lett. Valami megváltozott. De úgy is fogalmazhatnánk, hogy valami elromlott a párkapcsolatok kialakulásában, vagy inkább nem kialakulásában a húszas-harmincas korosztályban. De miért? Mi történt, és mikor? Ennek próbáltunk utánajárni.

Múló szerelmek ide vagy oda, a barátok mellettetek maradnak: akármi történik, ott lesztek egymásnak, és tudjátok, hogy számíthattok rájuk. Legalábbis elméletben így kellene lennie. De mi van akkor, ha egyszer csak azt érzitek, hogy szinte már nem is ismeritek a másikat?

Ha nem akartok azonnal ellenszenvesnek tűnni mások szemében (márpedig ki akarna?), figyeljetek az alábbiakra.

Barátkozni felnőttként nem olyan egyszerű, mint amikor még gyerekek voltunk. De ne keseredjetek el, az ilyenkor – idősebb korban – kialakuló kapcsolatok tartósabbak és tartalmasabbak általában, mint a fiatalkoriak.

Gondolnátok, hogy minél intelligensebb valaki, annál inkább vágyik az egyedüllétre? Nem, nem azért, mert irtózik a „butább” társaitól, sokkal inkább a saját céljaiknak élnek az ilyen emberek. Legalábbis egy külföldi kutatás szerint.

A jóbarátnak sok ismérve van, és persze nagy felelősséggel is jár. A néha gonoszságnak titulált őszinte tanácsok bármennyire is hasznosak, tönkretehetik a kapcsolatokat. Hogyan is kell jól csinálni ezt a barátság dolgot?

Jill Layton, a HelloGiggles szerzője a napokban ünnepelte első házassági évfordulóját feleségével. Az első év fordulópontja mindig különleges napnak számít, és bár nem akartak ajándékozást, csak egy közös utazást, mégis a babona kedvéért egy egyszerű, kölcsönös levéllel lepték meg egymást.

Emlékszem, negyedikes koromban kaptam meg az első, sérült képernyőjű mobiltelefonomat, amivel SMS-t írni is igen nehézkes volt. A Snake játék egyenesen felesleges volt ilyen hiba miatt, egyetlen használható mód rajta a telefonálás volt, amit akkor még feleslegesnek találtam. Újat nem kaphattam, mert a szüleim nem engedték. Már értem, miért.