A reggelek a legrosszabbak, mikor ásítok egyet, és az orrom húzódásával az édes álom utolsó morzsája is kiszáll belőlem, mert fáj. Arról nem beszélve, mikor napközben a levegő beszívásával olyan érzésem van, mintha tüzes karikát illesztenének az orrlyukamra. Télen ilyet csak szaunában érzek. Ráadásul hiába szívom a levegőt, olyan ez a meleg áramlat a tüdőmnek, mintha meleg vizet innék a hideg helyett. Persze, van azért néhány tippem a szenvedés ellen.

A víz egyrészt azért, hogy igyatok, másrészt, ha nincs más kéznél, és kellően hideg, fölé hajolok, és onnan szippantok, így kissé enyhül a száraz érzet. A hideg vizes, fagyasztott kis törölköző is ezért jó. Az orrotok alá téve felfrissít, és az arcotokat áttörölve is sokat segít.

Szerezzetek be patikából orrba való krémet. Előfordulhat, hogy kiszárad az orrotok, így sérül a nyálkahártya, és sokkal kevésbé csúszik a levegő, mint kellene.

Szaunában a tüzes karikák érzete elmúlt, ha cseppentettem a vízbe egy kis citrusos, borsmentás illóolajat. Ez a kettő ráadásul még élénkít is, így a kókadt meleg napokon érdemes egy szaunát megejtenetek, vagy gőzfürdőbe tenni az arcotokat.

Használjatok párásítót a szobákban, a száraz levegő könnyen kikezdheti az orrotokat! Előzzétek meg a bajt, ne várjatok, míg kisebesedik!

Nem kell kétségbeesni. A levegő körülöttetek van, nem tűnik el, nem maradtok oxigén nélkül. Lassú és mély lélegzéssel tudjátok átérezni azt, hogy valóban mozog bennetek a levegő, még ha meleg is.