vous - 2015.07.29.
Én már csak tudom, voltam én annyira lent a nasigödörben, hogy csokipapír jött ki az összes fiókomból, és még a szennyestartóban is akadt egy üres papír, ha beletúrtam. De a helyzet azért nem olyan reménytelen.
Ne vegyél haza semmilyen édességet!
Bizony, álljatok meg már a boltban! Tudjátok, merre van az édességes részleg? Az jó, akkor kerüljétek ki nagy ívben! Ha nincs otthon semmi édes, nem fogtok tudni mit enni. Nálam ez beválik, mert atomlusta vagyok levánszorogni kaja miatt a sarki boltig.
Mert ha már megálltátok, hogy a boltban vásároljatok valamilyen szénhidrátbombát, ne azon bukjatok el, hogy a spájzban rájártok a lekváros üvegre! Ki mindennel: cukor, lekvár, dugicsoki, keksz. A sóssal is! Még ha nem is szeretitek, higgyétek el, a hiányérzet azt is megeteti veletek, amit utáltok!
Cseréljétek ki a szénhidrátot valami másra!
Bizony! Annyi íz van még a világon, mért ne szerethetnétek őket? Én például zöldségbolond vagyok, ha édesre vágyom, bevágok egy tonhalsalátát, elkammogok egy répát vagy iszom egy kávés tejet édesítőszerrel, hogy megnyugodjon az ízek után sóvárgó lelkem. Egyébként is, ha már a végét járjátok, egyetek szénhidrátcsökkentett sütit vagy étcsokit, de ha már napközben figyeltek a lassan felszívódó szénhidrátok bevitelére (bulgur, rizs), kevésbé fogtok szenvedni.
Mert ha nem, akkor a szomjúságérzetet könnyen érezheted édesség utáni vágynak.
Inni, inni inni!
Amiért nehéz lesz:
Rátok fog törni a sóvárgás!
Amin én mindig elbukom:
A pasim, aki a boltban való cölibátusi magatartásom után hazaállít egy rakat csokival, merthogy: drágám, hoztam egy kis meglepit!
Pasztmek.
Borítókép forrása: Pixabay
