Biztosra veszem, hogy a ti életetekben is vannak – vagy legalábbis voltak – lekvárfiúk. Hogy kik ők? Azok a pasik, akik olyanok, mint a lekvár. Ott állnak a polcon, aztán ha néha megkívánod őket, kicsit majszolsz belőlük, majd újra visszateszed őket.
Később újra leveszed, majd visszateszed, és ez így megy tovább addig, amíg az utolsó csepp édességet is kikanalazod belőlük, végül pedig nem marad más, csak az üres üveg. De miért van erre szükségünk?
Mindannyiunk életében eljön az a pont, mikor nem a romantikára vágyunk. Na, ekkor jönnek a hézagpótló lekvárfiúk, akiket a nők bizonyos időközönként újra és újra elővesznek. Előttük nem kell megjátszanunk magunkat, nincs semmi bonyodalom, csak az élvezet. Tőlük nem azt várjuk, hogy levegyenek minket a lábunkról, hogy vacsorázni vigyenek, vagy hogy mély beszélgetéseket folytassanak velünk.
Csupán annyit szeretnénk, hogy egy magányos estén hozzájuk bújjunk, és visszaadják a testünkbe vetett hitünket.
Mi van, ha kifogy a lekvár?
De vigyázzatok! Ha elbizonytalanodtok abban, mit éreztek iránta, alaposan gondoljátok át! Biztosan van valami, ami miatt nem terveztek vele hosszú távra, és csak talonban tartjátok őket. De akkor mi az, ami összeköt titeket? A kémia. Azonban éppen ezért sajnos nem tart örökké a varázs. És ha egyszer kifogy a lekvár, nem marad más, csak az üres üveg, amit már a polcra sem teszel vissza.
De persze ott vannak azok a lekvárfiúk is, akiket pont a másik szempontból használunk ki. Akikre érzelmileg van szükségünk. Aki reggelit hoz, aki elvisz moziba és elmondja, hogy milyen szépek vagyunk. Akik akkor jönnek a képbe, ha vágyunk valakire, akivel beszélgethetünk, akiknek panaszkodhatunk, de ennyi.
Akiknek elsírjuk a szerelmi bánatunkat és észre se vesszük, hogy közben az ő szívük szakad meg.
Te kinek a polcán álldogálsz?
Szerintem ez csak azért van, mert nekünk, nőknek egyszerűen szükségünk van arra, hogy értékeljenek minket. Hogy lássuk azt, még kellünk valakinek. Hogy van olyan férfi, aki egyetlen szavunkra ugrik akkor, ha mi azt szeretnénk. Aki ad nekünk egy kis önbizalmat akkor, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. De azt ne felejtsd el, hogy a férfiaknak is szüksége van erre, ezért vedd számításba, hogy te is lehetsz lekvár. Így gondolkozz el azon is: te kinek a polcán álldogálsz?
