Négy gyerek szülése és felnevelés után nem hiszek abban, hogy az ANYA az első gyermeke szülésével maga is megszületik.

Van aki bírja a városi tempót, a zajokat, a zsúfolt életteret és a sok embert maga körül. Más viszont megőrül a zajoktól, szagoktól, nyüzsgéstől. Ez a három csillagjegy kifejezetten a természetben érzi otthon magát.

Most tényleg egy elvált férfival kezdtél ki? Kérdezte anyám, miközben berántotta a bablevest – mert ő még hírből se akart hallani reformkonyháról. Én épp a levesbe való tésztát csipeggetem. Kemény kis golyókat gyúrtam, mert apám így szereti.

Verítékben úszik mindenki, nem lacafacázik az idei nyár: ránk szabadította a kánikulát. Ez annyira nem is lenne baj, mert nyár van, hát legyen nyár, de néhanapján azért muszáj túlélő praktikákhoz folyamodni, ha már kibújnátok a bőrötökből.

Egy sima szakítás mindig durva, mindegy, melyik évszakban történik, földhöz vág, darabokra tép, fáj. Bár talán az mégiscsak rosszabb, ha a szakítás pont az ünnepek előtt/alatt történik meg veletek. Hogy lehet az ilyet túlélni? Túl lehet egyáltalán?

Tudom, „imádjátok”, amikor mint a visszaszámláló, pörögnek a naptárban a napok. Rettegve várjátok, hogy mikor jön el a napja annak, hogy szétrobbanjon a méhetek. Menstruáció. Meglettünk volna nélküled. Köszi, istenke. Köszi, evolúció. Bárki, aki ránk sózta.

Amikor télen a nők megtudják a nagy hírt, hogy várandósak, még el sem tudják képzelni, mivel kell szembesülniük a nyári hőségben. Gondoljatok csak arra, hogy a testhőmérsékletetek eleve magasabb lesz, és erre csak rátesz a kis csomag a hasatokban, és a melegítő párnácskák.

A posta maga egy klassz dolog: sosem tudhatod, mikor lep meg egy kedves levéllel, és azt sem tudhatod, mikor öl meg a kígyózó sor látványa este fél 8-kor. Túlélőtippek postai krízisekre.