Aki benne él, tudja, a vállalkozói lét kegyetlen, a talpon maradás maximális odafigyelést, teljes embert kíván. Így könnyen megeshet, hogy a munka olyan szinten hajtja uralma alá egy ember életét, hogy minden más terület kiszorulni kényszerül belőle. A számos szerep közül, amelyek összessége alkotja énünket, egyetlenegy marad, amelyik azt szajkózza folyvást: csinálni, csinálni! Azonban az így elért siker instant, hosszú távon a pofon elkerülhetetlen. 

Vicsápi Natália tudatosságtanító, változásnagykövet, a Nati Method megalkotója azt a küldetést vállalta, hogy saját életútjának tapasztalatait felhasználva segít megtalálni az embereknek az egyensúlyt, és ezáltal megvalósítani egy egészséges, boldog életet.

Kell idő, hogy az ember megtalálja önmagát egy komoly kapcsolatból való kilépés után. De mi van, ha ez olyan jól sikerül, hogy inkább vissza sem menne?

Nem értem, miért olyan fontos mindenkinek, hogy lefeküdjenek másokkal. Számomra ez sosem volt lényeges, sőt, kifejezetten undorodom az ilyen jellegű testi kapcsolattól.

Mindig van remény, legyen néha bármennyire is kilátástalan és reményvesztett a helyzet. Mikor először megfogalmazódott bennem egy cikk írásának a gondolata, tudtam, hogy ez az a történet, amit szeretnék elsőnek megosztani. Lehet, hogy nem könnyű a téma, mégis tudtam, hogy csak akkor fogom tudni ezt megcsinálni, ha hiteles vagyok. Önmagamhoz – írja Dominika, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Kása Dominika cikkét olvashatjátok.

Bár vannak olyanok, akik kifejezetten élvezik megmérettetni magukat különböző versenyek keretein belül, mégis, a legtöbben általában irtóznak tőle. Ennek több magyarázata is van, ami nem feltétlen csak az egyén személyével függ össze. Mi az oka annak, hogy nem szeretünk versenyezni?

Nem könnyű ezt a cikket megírnom. Amikor a szerkesztőm kifejtette, miről szeretnének olvasni, rájöttem, hogy a téma nem véletlenül talált meg. Pont az, ami jó ideje foglalkoztat. Miért ragadunk benne egy kapcsolatban, annak ellenére, hogy nem azt adja, amire szükségünk van? Azt hiszem, ez most egy önvallomás lesz.

Biztosan sokan elgondolkodtatok már azon, hogy mit csináltatok volna másképp a múltban. Mit mondtatok volna, és mit nem. Mi az, amit bárcsak megtettetek volna akkor, és mi az, amit a mai napig bántok. Sokszor elképzelem, ahogy előttem áll a tizenéves énem, és beszélek hozzá.

Kislányként minden olyan egyszerűnek tűnik. Először a plüssbarátainkkal játsszuk el az életünket, majd ahogyan növünk, lassan felváltják az igazi, hús-vér barátnők. A történet nem változik, hajnalig tartó traccspartik, bulik, közös sírás, vigasztalás, majd együtt kávézgatunk, míg a csemetéink önfeledten szaladgálnak körülöttünk.