Kell idő, hogy az ember megtalálja önmagát egy komoly kapcsolatból való kilépés után. De mi van, ha ez olyan jól sikerül, hogy inkább vissza sem menne?
Azt hittem megtaláltam életem szerelmét, hogy összeházasodunk és kitartunk egymást mellett az idők végezetéig. Aztán bevallotta, hogy ő már egy ideje nem szerelmes, csak nem akart egyedül lenni. Darabokra törte a szívemet.
Négy évet nem felejt el egyszerűen az ember, így időt akartam hagyni magamnak, mielőtt újra belevetettem volna magamat az ismerkedés kusza és kiszámíthatatlan világába.
Viszont elkövettem egy hibát. Túlságosan megszerettem magamat.
Persze, ez nem azt jelenti, hogy teljesen elzárkóztam volna a szerelemtől, de megtanultam értékelni magamat. Ez pedig azzal járt, hogy fentebb tettem azt a bizonyos lécet, amit viszont nagyon nehezen tudnak megközelíteni is a potenciális udvarlók.
Ez nem ellenük van, hanem magamért.
Újra megtaláltam a célomat, megláttam a ragyogást a saját szememben, ami már attól előjön, ha reggel felkelek. Magabiztosabb vagyok, mint előtte bármikor és tudom, hogy jó társat érdemlek, aki segíteni és támogatni tud, nem pedig leszólni és lehúzni. A barátaim nem értenek, legtöbbjük kapcsolatból kapcsolatba ugrál, és próbál meggyőzni ennek előnyeiről. Két hétig együtt vannak valakivel, majd egy hétig sírnak miattuk.
Én már nem menekülök más karjába az önbecsülésem ápolgatása érdekében, mivel megtanultam hinni magamban. Nem gondoltam volna, hogy egy szakítás ennyivel erősebbé tehet, de megtörtént, én pedig minden pillanatát ki fogom élvezni a hátralévő életemnek, ha kell, akkor igenis egyedül.
Ez nem jelenti azt, hogy mindig jól vagyok.
Én is sírok, fáj, ha nem jól alakul az élet. Viszont megtanultam elengedni mások lenéző véleményét és kizárni a kacajt a háttérből. Egyetlen személy van, akivel életem hátralévő részében ki kell jönnöm, és adnom kell a véleményére, az pedig én vagyok.
Szeretném, ha ezt a barátaim is látnák, és a saját életükbe is hasznosítanák, ahelyett, hogy másoktól várnak ilyen szintű megerősítésre. Helyette ők játszanak tovább, szerencsétlenebbnél is szerencsétlenebb figurák oldalán – én pedig elégedettebb nem is lehetnék a mostani életemmel.
