Annyira hiányzott. A fények, a készülődés, a várakozás. Hogy mindenki ugyanarra gondol, hogy mindenki ugyanazt érzi, ugyanazt eszi. És persze ugyanúgy vitázik is, na meg bénázik a fával. Kilenc karácsonyt töltöttem muzulmán országban, de ünnepelni azért mindig tudtunk valahogy. Máshogy, mert ugyanúgy nem ment.

Mit szólnátok, ha egyszer egy ismerősötök arra invitálna, hogy látogassátok meg közösen egy barátját, akinek a háza tele van dinoszauruszmaradványokkal. Minimum kérdések tucatjai pattannának ki azon nyomban a fejetekből. Pedig ez nem is olyan szürreális szituáció, pont így kezdődött a megismerkedésem Jnounnal. Ráadásul a pasi kertje, udvara, háza tényleg tele volt dinófosszíliákkal, csontokkal. Ahogy pedig beszélt róluk, az maga volt az őrület.

Marokkó egykori királyi székhelye az UNESCO-világörökség kincsei közé is bekerült a világ legrégebbi, ma is aktívan működő középkori medinájával, azaz óvárosával. Ami viszont tényleg egyedülálló, az a város közepe felé egyre jobban terjengő bűz, ami csak úgy vonzza a turistákat. A kanyargó sikátorok ugyanis a színekben pompázó, több évszázada működő bőrcserző műhelyhez vezetnek.

Furamód sokan úgy néznek rám, mint egy kalandornőre, jobb esetben egy kalandor feleségére. És van két kiskorú kalandorunk is. Ki tudja, mi lesz ennek a vége?

Élő Barbie és élő Ken. Az internet tele van az ideálisnak vélt műanyag figurákkal versenyre kelő, őket példaképnek tekintő és műtétek tucatjait bevállaló zavarodott nőkkel és férfiakkal. Iránban viszont saját babával rukkoltak elő, hogy az ott élő gyermekek egészséges példaképeket lássanak játékaikban.

70 évesek és még mindig úgy tolják a rock and rollt, hogy a fiatalok is csak loholnak utánuk. Hogy mi a titkuk? Pont ez, a rock and roll lifestyle. Hogy mit kerestek Marokkóban? Pont ezt. A lazulást.

Míg az amerikai lányokat sokkarátos gyémántgyűrűvel illik eljegyezni, addig az afrikai törzsek inkább kilóra mérik a menyasszonynak ajándékozott ékszerek árát.