És nem, nem Wuhanra gondolok. Egy olyan hely inkább, ami ha eszedbe jut, melegség fut át rajtad, önkéntelenül elmosolyodsz, és mindent megtennél, hogy azonnal oda teleportálj. Persze, most gyanítom mindenkinek a kedvenc nyaralása villog lelki szemei előtt. Esetleg egy olasz pizza, török fagyi, indonéz masszázs vagy a zanzibári hakuna matata? De valaha megtaláltad-e azt a helyet, ahol úgy érezted, hogy hazatértél? – teszi fel a kérdést Bettina, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Horváth Bettina cikkét olvashatjátok.

Merész kijelentés, de én már unom a magyar srácokat. A mentalitásuk nagyon hasonló, és mindegyikből hiányzik az a pici extra, amitől pont nem annyira izgalmasak, mint a külföldi társaik.

Nem egyszerű az élet Kasza Tibi felesége, Manker számára, mivel egészségügyi problémája egyre elviselhetetlenebbé teszi a mindennapjait. Emiatt költözni szeretnének.

A világ 196 országából mindegyik rendelkezik saját, nemzeti lobogóval, de ha jobban megfigyeljük őket, láthatjuk, hogy egyiken sem található meg a lila szín. Vajon mi lehet ennek az oka?

Ha valaha eljátszottál a gondolattal, hogy egy félévet egy külföldi egyetem hallgatójaként tölts, akkor ez egy jel, hogy ne habozz tovább! Erasmusszal külföldre menni egy félévre fiatalok sokaságának bakancslistás, a nagy tervek azonban sokszor csupán tervek maradnak - melós pályázási folyamat, Covid vagy éppen szimpla utolsó pillanatban beálló para riasztja vissza a delikvenst valami olyasmitől, amelynek potenciálisan élethosszig tartó hatásai lennének - íme néhány, amiről nem érdemes elszalasztanod!

Mi magyarok is tudunk elég bizarr ételeket enni, de a világ kultúrái néha annyi lapáttal rátesznek a mi szerény kis pacalpörköltünkre, vagy a délszláv kulen kolbászra, hogy alig győzzük kapkodni a fejünket!

Idegen nyelvet tudni jó, ez nem is kérdés. Ám nem is olyan egyszerű az iskolapadban egy használható nyelvtudást összeszedni. Akinek ez a környezetéből felszippantva megadatik, arra rendszerint irigykedve nézünk. Ezzel szemben viszont sokan vallják, hogy első az anyanyelv, és csak utána jöhet egy második. Ez azonban gyakran nem választás kérdése azoknak, akik kétnyelvű családba születnek vagy külföldön nőnek fel. Ők vajon megtanulnak rendesen magyarul?

Történt már veled olyan, hogy egy pillanatra megálltál, és kívülről szemlélve magadat, nem értetted, hogyan kerültél egyáltalán a mostani élethelyzetbe? "Mit keresek én itt?" – ismételgettem magamban a kérdést, akárhányszor úgy éreztem, ez nem az én utam. – kezdi történetét Larina, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Körmöndi Larina írását olvashatjátok.