Történt már veled olyan, hogy egy pillanatra megálltál, és kívülről szemlélve magadat, nem értetted, hogyan kerültél egyáltalán a mostani élethelyzetbe? "Mit keresek én itt?" – ismételgettem magamban a kérdést, akárhányszor úgy éreztem, ez nem az én utam. – kezdi történetét Larina, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Körmöndi Larina írását olvashatjátok.
Legyél te is a VOUS vendégszerzője!
Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!
A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!
A részletekről mindent megtudhattok ITT.
Reggelente nyugtalanító érzéssel ébredni, majd elindulni egy olyan munkahelyre, amiről már rég tudod, hogy nem neked való, egy idő után nyomasztó tud lenni. Bosszant a tömeg a villamoson, a munkahelyi feladatok, a bevásárlás, a háztartás – ami szintén rád marad, mert ilyen az, amikor az ember lánya egyedül él. Maguk alá gyűrnek a szürke hétköznapok, és úgy érzed, nem lépsz egyről a kettőre.
Néha belefér egy-egy barátokkal töltött este, persze csak akkor, ha éppen ők is ráérnek, és nem azzal töltik az idejüket – akárcsak te –, hogy robot üzemmódban próbálják megkeresni azt a kis pénzt, amiből beülhettek egy italra.
Aztán másnap kezdődik minden elölről. Egy időben valahogy így éreztem magam én is, majd egyszer csak elegem lett.
Rájöttem, hogy sürgősen változtatnom kell a dolgokon, mert egyáltalán nem voltam megelégedve azzal, ami körülvett. Röviden és tömören: nem voltam boldog. Ezernyi kérdés kezdett el kavarogni a fejemben. Rendben, felismertem, hogy változásra van szükségem, de hogyan fogjak hozzá? Mit kellene tennem? Váltsak munkahelyet? Költözzek el? Tanuljak valami újat? A számtalan kérdés közepette született meg az ötlet, hogy talán egy másik országban kellene keresnem a lehetőségeket, ha már a sajátomtól nem azt kaptam, amit reméltem.
Munkahelyet váltani nem csak lehet, kell is – elmondom, mikor és hogyan
Nehéz döntések. Mindenki ismeri ezeket, és persze mindenkinek mást jelentenek. Ám van egy-két olyan helyzet, amiben szinte az összes ember megegyezik, hogy nehéz döntés elé állítja őket. Ilyen például egy szakítás vagy egy munkahelyváltás. Nem véletlenül állítottam párhuzamba a kettőt, sokkal több vonásban hasonlítanak ugyanis egymásra, mint elsőre gondolnátok. A cikket ide kattintva olvashatjátok tovább.
Először persze ijesztő volt belegondolni: adjak fel mindent, ami ideköt, és vágjak bele egy teljesen új életbe külföldön? Aztán megkérdeztem magamtól:
Pontosan ez az, amire vágysz, nem? Egy nem megszokott, újdonságokkal teli időszakra. Mégis mi tart vissza?
A választ majdnem három hónapig kerestem, ugyanis ennyi időbe telt, amíg logikusan átgondoltam, hogy mi is tenne boldoggá. Érvek és ellenérvek váltották egymást a fejemben, de a döntésem végül megszületett. Belevágtam.
Az indulásig pontosan egy hónap volt hátra. Ezalatt otthagytam a munkahelyemet, felmondtam az albérletet és minden nap arról győzködtem magam, hogy szükségem van a változásra, és így lesz a legjobb. Viszont nem volt egyszerű elköszönni azoktól az emberektől, akik fontosak voltak számomra, holott tudtuk, hogy ez nem örökre szól. Hittem abban, hogy azok a barátságok, amelyek elég erősek, mindent kibírnak – ebben a helyzetben pedig csak még inkább reméltem, hogy továbbra is számíthatunk egymásra. A várost járva lassan megbékéltem azzal a gondolattal is, hogy Budapest már nem lesz a mindennapjaim része, de tudtam, hogy ide mindig visszatérhetek.
Hogy jó döntést hoztam-e? Az majd idővel kiderül. Abban viszont biztos vagyok, hogy külföldön új életet kezdeni nem egyszerű – még azoknak sem, akik pusztán kalandból és tele lelkesedéssel vágnak neki az útnak. De gondolj csak bele, ha ezáltal egy kicsit is közelebb tudsz kerülni ahhoz az élethez, amit mindig is élni akartál, akkor megéri.
