Mindig éles a vita néhány szülő között, ha a gyerekek komfortzónájáról van szó. Mikor és mennyire szabad őket kilökni belőle? Segít a gyermek fejlődésében, ha bizonyos szituációkba kényszerítik? Nehéz megtalálni az arany középutat, de nem lehetetlen.

A legtöbben szeretünk kényelmesen és biztonságban élni, legyen szó akár a munkánkról, akár a magánéletünkről. A szakemberek szerint azonban olykor mégsem árt egy kicsit kilépni a saját biztonsági határainkon kívülre, vagy ha úgy tetszik, a komfortzónánkból. Mindkettőre szükség van ahhoz, hogy az életünk teljesebb legyen, hiszen a kényelmen túl a kockázatvállalás hozzájárulhat az önismeretünk és a személyiségünk fejlesztéséhez. Íme 5 ok, hogy kilépjünk a kényelmes komfortzónánkból.

Amikor megszegitek a szabályokat olyan módon, hogy valami nem szokásos, hétköznapi dolgot tesztek, akkor átlépitek a komfortzónátok határát. Ez az érzés izgalommal tölt el, új kihívások elé állít. Ugyanez vonatkozik a párkapcsolatokra is, melynek lángját oly sokszor az új és izgalmas kalandok tartják életben.

Rettegek a repüléstől. Tényleg, egy másfél órás út számomra maga a pokol, főleg, ha még propelleres géppel is kell menni, hátul ülni gyűlölök, mert hangosabb, és folyton furcsa szagokat érzek és gyanús hangokat hallok, amivel másra is ráhozom a frászt. A felszállás és leszállás közben szívesen ripityára szorítom bárkinek a kezét, aki megpróbál megnyugtatni, és kívülről fújom a baleseti statisztikákat, tudom, hogy hol halhatok meg a legkönnyebben, mikor vagyunk a legnagyobb veszélyben, és mit kell csinálni, ha mindenki kidőlt az oxigénhiánytól, rajtam kívül. Ezért nem hiszi el elsőre senki, hogy leugrottam ötezer méteres magasságból mindössze egy emberrel és egy ejtőernyővel a hátamon. Pedig de.

Történt már veled olyan, hogy egy pillanatra megálltál, és kívülről szemlélve magadat, nem értetted, hogyan kerültél egyáltalán a mostani élethelyzetbe? "Mit keresek én itt?" – ismételgettem magamban a kérdést, akárhányszor úgy éreztem, ez nem az én utam. – kezdi történetét Larina, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Körmöndi Larina írását olvashatjátok. 

Izrael titokzatos világa valószínűleg sokakat vonz, főleg a nagy mínuszokban. Kicsit úgy gondolunk rá, mintha egy elérhetetlen álom, egy másik élet lenne. Ám ennek nem kell így lennie! Hiszen gondoljatok csak bele: nem lenne jó egy kicsit kiszakadni a hidegből, a tengerparton hűsölni és közben egy új kultúrát felfedezni? 

Sajnos nem sok ember mondhatja el magáról, hogy szereti a munkáját. Még kevesebb van, aki kilépett a komfortzónájából, otthagyta a biztos, de őt boldogtalanná tévő állását, és végül megtalálta a hivatását. Boldog vagyok, hogy én is közéjük tartozom. Ma már másoknak segítek, hogy ők is megtapasztalják ezt – kezdi történetét Judit, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be cikkét. A következő sorokban Fehérvári-Varga Judit írását olvashatjátok.

„Nagyon eseménydús egy év van mögöttem, de azt hiszem, most már végre kimondhatom: a helyemen vagyok. Bent vagyok az álomegyetemen, és végre jól érzem magam a bőrömben. És hogy mi kellett ehhez? Kizárólag én” – meséli Móni, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Kara Mónika írását olvashatjátok arról, mennyire jó a komfortzónán kívül.