Az introvertáltak élete nem egyszerű. A külvilág gyakran félreérti őket, arról nem beszélve, hogy gyakran ők sem tudják, hányadán állnak magukkal, hiszen érzik nagyon jól, hogy kissé kilógnak. De ez olyan nagy baj lenne?
Bármennyire is az extrovertáltaknak áll a világ, valljuk be, sokaknak az állandó felszólalás, ötletelés, meetingelés meg prezentálás csak kínszenvedést okoz. Hiába mondják, hogy az ember társas lény, van, aki jobban működik akkor, ha békén hagyják – a most következő munkákban pedig aztán tényleg nincs túl sok interakció!
Ha introvertáltak vagytok, és ráadásul olyan munkátok van, ahol sok emberrel kell dolgoznotok, biztosan nem egyszerű véghezvinnetek a feladatot. Szerintem nem túlzás leírnom, hogy a kapcsolatépítés az egyik legutolsó dolog, amit egy introvertált csinálni akar. De a munka világában képtelenség enélkül boldogulni.
Fáj a fejetek? Kiszáradt a szátok? Úgy érzitek, mintha elcsapott volna benneteket egy vonat? Ennek ellenére a vitaminraktáraitok töltve vannak, és nyoma sincs semmiféle testi nyavalyának? Nos, ha mostanában elég sokat forgolódtatok társaságban, annak ellenére, hogy magatoknak valók vagytok, akkor tiszta a sor: introvertált-másnaposságotok van!
Ha introvertáltak vagytok, és kicsit irigykedtek az extrovertáltakra, mert nagyobb elánnal élik az életüket, és olyan nagy közösségi emberek, akkor ideje, hogy most ők irigykedjenek rátok egy kicsit. Kiderült ugyanis, hogy bizonyos szempontból jobban megéri introvertáltnak születni.
Az állandóan beszélgetni vágyó eladó a kisboltban, a faggatózó kertszomszéd, az idős hölgy a buszon, aki egész út alatt szóval tart. Ti is megőrültök ezektől? És nektek is eszetekbe jutott már ennek kapcsán, hogy akkor ez azt jelenti-e, hogy introvertáltak vagytok?
