Fáj a fejetek? Kiszáradt a szátok? Úgy érzitek, mintha elcsapott volna benneteket egy vonat? Ennek ellenére a vitaminraktáraitok töltve vannak, és nyoma sincs semmiféle testi nyavalyának? Nos, ha mostanában elég sokat forgolódtatok társaságban, annak ellenére, hogy magatoknak valók vagytok, akkor tiszta a sor: introvertált-másnaposságotok van!
De mi az az introvertált-másnaposság?
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én ha túl sok időt töltök emberek között, akkor lenullázódik az energiám. Kókadozom, szomjúság gyötör, fáj a fejem és még szédelgek is. Egészen Shawna Courter írásáig nem jöttem rá arra az összefüggésre, hogy egyes ilyen időszakok után totális magányba süppedek: kanapéba vackolódom, betakarózom nyakig, az összes üzenetem megválaszolatlanul hagyom, sőt, még fel is nyögök kínomban, ha megérzem, jött egy újabb üzenet, ami törődést igényel.
Persze, később szánok időtt az üzenetek rendes megválaszolására, de addig zombi üzemmódban fetrengek, és vagy olvasok, vagy sorozatot nézek. Kicsit megkönnyebbülés is olvasni, hogy Shawna Courter bevezette ezt a fogalmat, és létező jelenségként beszél erről, mert az ember úgy képes legjobban irányítani az életét, hogy ismeri önmagát, felismer bizonyos tüneteggyütteseket a hétköznapokban, megérti, hogyan működik.
Shawna szerint az introvertáltak számára egy koktélparti vagy egy társas helyzet energiamegvonással jár, éppen ezért nem meglepő, ha azt mondja, azt tapasztaljátok, hogy introvertált-másnaposságotok van. Ilyenkor nem kell gyógyszerért szaladnotok, csak töltsetek el pár órát egyedül és kerüljétek el ezeket a helyzeteket. Nekem ez tényleg segít, utána úgy érzem, duzzadok az erőtől, vagy legalábbis helyreállt a lelki békém. Apropó, itt van néhány tipp, hogy milyen hobbiban tudtok feltöltődni energiával, ha ti is introvertáltak vagytok!
