Vannak napok és helyzetek, amikor igazán kellemetlennek érezzük, hogy mások kedvesen, érdeklődően nyitnak felénk. Vannak emberek, akinek lételemük az információáramlás, és vannak emberek, akik kifejezetten utálják a csevegést. Őket úgy hívják, hogy introvertáltak.

Az introvertált szó nem egy mutációt jelent, vagy egy új vallást. Aki introvertált, nehezen kezdeményez beszélgetést, kissé magába forduló, zárkózott és ha választania kéne egy buli és az olvasás között, inkább az utóbbit választaná. A felszínes beszélgetéseket, csevegéseket kerülik. Miért?

Egyesek azt állítják, hogy amiben jó vagy, attól kevésbé félsz, és ez igaz a beszédre is. Olyan, mint a tánc vagy a főzés: tanulható. Minél többet gyakorlod, annál jobban fog menni, és annál magabiztosabb leszel. De sajnos ez nem magyarázza meg, miért érezzük fontosabbnak a fagyasztóládában turkálást az ismerőssel való csevegés helyett a közértben.

Laurie Helgoe pszichológus szerint az udvarias csevejek valóban blokkolják az őszinte interakciókat.

Az introvertált emberek nem azért utálják a csevegést, mert utálják az embereket, hanem azért, mert akadályt teremt az emberek között.

Azonban introvertáltként ha soha nem kezdeményezünk kisebb beszélgetéseket, soha nem ismerünk meg új embereket, akikből aztán új barátaink lehetnek. A kis beszélgetések kis lépések, amik előre hajtják a társadalom kerekét.

Így őszintén mondhatom, ha nem szeretjük ezeket a csevejeket, próbáljuk egy olyan téma felé hajtani a beszélgetést, amiben igazán érdekeltek vagyunk. Egy jól rögtönzött, meglepő kérdés, egy személyes tapasztalat, és máris élvezetes az utazás.