Ha már betöltöttétek a második x-et, és most kezdtek el azon gondolkozni, hogy leérettségizzetek vagy felsőoktatásban kezdjetek tanulni, bátran vágjatok bele! Mert nem számít, hány évesek vagytok: ISKOLÁBA JÁRNI NEM CIKI!

Üres hassal nehezen megy a tanulás, ismert fel egy komoly problémát egy amerikai középiskola igazgatója. Nem is hagyta annyiban a dolgot, igazán kreatív és tiszteletreméltó módon oldotta meg nélkülöző diákjainak égető problémáit.

Jaj, azok a fősulis évek...! Mondom ezt úgy, hogy 3 hónapja ért véget ez a korszak, de jólesik kimondani, tudjátok, mint a nagy öregek. Akár szerettük, akár nem, mindenkinek voltak olyan csoporttársai, akiket soha nem felejt el, ilyen-olyan oknál fogva. Most őket és jellemzőiket gyűjtöttem össze a VOUS-lányok segítségével. Egy-egy tulajdonság alapján magunkra és egymásra ismertünk a szerkesztőségben.

Egyedülálló anyának lenni igen nehéz. Ő az anya és apa egy személyben, neki kell mindenre figyelnie a gyerekkel kapcsolatban, miközben a számlák kifizetése és munkahelyi gondok nyomasztják. Vagy éppen azon aggódik, hogy nem tudja, hol helyezze el a kicsit, amíg a főiskolai óráján ül. Egy ilyen esetben pedig csodás érzés, ha olyan tanára van az embernek, aki átérzi a helyzetét.

Négy év a középiskolában. Aztán még három-öt, vagy kinek mennyi bukásokkal együtt az egyetem. Több ezer reggeli korán kelés, több száz elhasznált füzet és több milliónak tűnő unalmas óra, amin ott kellett lenni. Legalábbis a gimiben igen. Az egyetem meg...

Mindenki életében eljön az a pont, amikor ki kell repülnie a családi fészekből. Van, akinek nehéz otthagyni a szülőket, de szerintem a legtöbben már nagyon várják, hogy elkezdjék a saját, felnőtt életüket, ahol csakis magukra számíthatnak. De azért ez sem fenékig tejfel...