Életem legboldogabb éveit élem a férjemmel, akit teljes szívemből szeretek és tudom, hogy ő is engem. Mégis, akárhányszor meghallom, hogy zördül a kulcs az ajtó előtt, és kattan a zár, mindig elkezd hevesen verni a szívem. Felugrok, és elkezdek valamin serénykedni, mert eszembe jut apám és a gyermekkorom.

A régi időkben 13 éves korban volt normális házasságot kötni – gondoljatok csak Rómeóra és Júliára. Aztán ahogy teltek az évek, a házasság egyre idősebb korra csúszott, így felmerül bennünk a kérdés: vajon mikor ideális házasodni?  

Mindenki máshogy viszonyul a párjuk barátaihoz. Vannak, akik szeretnek vegyülni, vannak viszont, akik teljesen elkülönítik a kettőt. De mit lehet tenni, ha hirtelen szégyellni kezd a párod előttük? 

Mindent megteszek érte, de ami sok, az sok!

Levél a volt feleségemnek arról, hogy milyen érzés lefegyverezve lenni a saját házadban. Milyen az, amikor a párod nem áll ki melletted. Amikor örökös második vagy annak az embernek az életében, aki nálad az első helyen szerepel.

Nem a mesékben látott „boldogan éltek, míg meg nem haltak” féle nyálas romantikára vágyom, de azért mindennek van határa!

Sokan azt mondanák, hogy megalázó titkos szeretőnek lenni, de én egyáltalán nem így tekintek a helyzetemre. Nem belekényszerültem a harmadik fél szerepébe, hanem tudatosan keresem az ilyen alkalmakat. Ez tüzel fel, és nincs szükségem kizárólagos monogám románcra.

Mindenki ismeri a vicceket és a sztereotípiákat a szörnyű anyósokkal kapcsolatosan, és általában jókat lehet röhögni rajtuk, egészen addig, amíg a valóságban be nem következnek. Ezt a szörnyűséget pedig már csak az fokozza, amikor az anyós mellett még a saját anyádtól is kapod az ívet.