Sokan azt mondanák, hogy megalázó titkos szeretőnek lenni, de én egyáltalán nem így tekintek a helyzetemre. Nem belekényszerültem a harmadik fél szerepébe, hanem tudatosan keresem az ilyen alkalmakat. Ez tüzel fel, és nincs szükségem kizárólagos monogám románcra.
Azt vettem észre, hogy halálra unom magamat a randikon, vagy a pasik kétségbeesett kaparása taszított éppen, de valahogy egyikben sem volt meg az a magabiztosság, mint azokban, akik párkapcsolatban éltek. Egy idő után azon kaptam magam, hogy hozzájuk szívesebben közeledek, ők pedig, ha nyitottak voltak a titkos kis kalandokra, akkor sokkal szívélyesebben fürkészték a mosolyomat, mint a többi férfi.
Megfigyeltem, hogy ugyan a sima kapcsolatban élő példányok sem voltak rosszak, de a házas pasik egy egészen új szint volt. Ők már sokkal jobban ki voltak éhezve az izgalomra, de tisztában voltak a saját értékeikkel. Ráadásul valaki már hajlandó volt hozzájuk menni feleségül, ez egészen jó garancia, nem? A magányosan tengődő 30-as és 40-es palik pedig egyre gyanúsabbak voltak, hogy vajon eddig miért nem voltak képesek egy nőt sem az oltárhoz hódítani?
Sokkal nagyobb izgalom és kihívás megszerezni valakit, aki már foglalt.
Kockázatosabb kikezdeni velük, igazi haditervet igényel, hogy felhívjam magamra a figyelmüket, és az is, hogy elérjem náluk, hogy megérje nekik miattam feláldozni az addigi életüket. Azonban a játék igazi öröme: itt én vagyok a vadász, de ezt észre sem veszik. Ugyan elhitetem velük, hogy még ugyanolyan nőcsábászok, mint agglegénykorukban, de igazából én irányítom a helyzetet, hiszen nekem nincs mit veszítenem, bátrabb is lehetek.
Egy valamit azért tisztázzunk: nem miattam csalták meg a feleségüket. Ha nem velem, akkor mással teszik meg.
Egy pillanatig se higgye el senki, hogy amíg én nem jelentem meg a színen, addig nekik az eszükbe se jutott volna félrekacsingatni. Hogy miattam bolondultak volna meg. Ennyire nem vagyok beképzelt, plusz rengeteg férfinál nem én voltam az első, akivel megcsalták az asszonyt.
Nem szép tőlem, de ha már gyerekei is vannak, akkor még jobb partinak számítanak. Hiszen már van családja, nem akar majd tőlem gyerekeket, egy másik nőtől már megkapta az ilyen fokú vágyait, így az otthon melegét nem nálam keresi, de én ezt nem is akarom megadni nekik.
Nekem az kell, hogy szenvedélyesek és felszabadultak legyenek.
Egy kapcsolatban élő férfi elkényelmesedik a felesége irányába, de újra ki tud virulni, ha megjelenek a színen, hiszen az ágybéli igényeik nem múlnak el, csak mert ráuntak „életük szerelmére”.
Az pedig külön öröm, hogy nem kell annyi időt foglalkozni velük. Ha még nem hagyták el a családjukat, akkor azért érnek rá kevésbé, ha meg már igen, akkora kezdeti szabadság megrészegíti őket, és főleg a haverokkal fognak lógni, mert végre nincsen rajtuk gyeplő. Engem sem akadályoznak a programjaimban, annyit vagyok a barátnőimmel, amennyit csak szeretnék.
Ameddig pedig nem szereznek a feleségek rólam tudomást, addig senkinek nem fáj ez az egész. És higgyétek el, ha nem akarom, soha nem gyanakodnak rám. Talán csak annyi fog feltűnni nekik, hogy kicsit fessebb lett a férjük, kajánabb a vigyoruk és magabiztosabb a pillantásuk.
Brigi véleményét Fenyvesi Mira dolgozat fel.
