“Ilyen kövéren a kutya se vesz téged feleségül!” – Meglátjuk, kinek lesz igaza…
Mindig is duci lány voltam, akit szekáltak a testsúlya miatt. Sokáig szenvedtem a megaláztatástól, a fogyókúráktól, de az idő elteltével sikerült elfogadni és megszeretni önmagam. A világ viszont ezzel nehezen bírkózik meg.
Dögös anyuka vagyok, hagyjatok már békén!
Egyedülálló anyuka vagyok egy gimnazista fiúval, és úgy döntöttem, hogy nem áll meg az élet. Szeretek csinosan öltözni, és sminkelni, de ez a többi szülőnek egyáltalán nem tetszik…
Kemény zene, amitől meglágyul a szíved
Tulipános kert címmel írt dalt Z.Kiss Zalán, a Pokolgép zenekar gitárosa az autizmus világnap tiszteletére, és tényleg elolvad tőle a szíved, ha meghallgatod.
Hova lett mindenki egyénisége? – Szeresd magad, hogy mások is szerethessenek!
„Egy délutáni nap sétálva szembe jött velem egy lány és hirtelen olyan érzésem támadt, mintha már láttam volna. Aztán rájöttem, hogy csak hasonlított valakire, ami valljuk be, nem nehéz, mert mostanában mindenki egy adott séma szerint akar kinézni, létezni. Lányok és fiúk tömkelege megy el mellettünk ikrek szintjén hasonlítva egymásra: ugyanolyan kabát, ugyanaz a beállított haj és ugyanolyan smink. Példaképek helyett instacelebek neveit jegyzik és természetesen megengedhetetlen a kicsit kócosabb haj, vagy hogy smink nélkül lépjenek ki az utcára. Mi történt a világgal?” – kezdi történetét Dóri, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Göndör Dóra írását olvashatjátok.
Ez van, bizonyos dolgok akaratunk ellenére is megtörténnek… – Lépjetek az elfogadás útjára!
Párkapcsolati probléma, munkahelyi stressz, önbizalomhiány, mindez csak néhány példa a mindennapjainkban előforduló helyzetekből, amelyekkel kapcsolatos negatív érzéseink megnehezítik az életünket. Megoldásukra azonban van alternatíva, mindössze csak négy nagyon egyszerű kérdést kell feltenni önmagunknak. A következő sorokban Németh Dominika, VOUS olvasó és vendégszerző írását olvashatjátok.
Az anyák szerepe fontos. Sokáig ők tanítanak minket, felkészítenek az életre, felpakolnak pici csomagokkal, amiket aztán apránként kibontogatunk az életünk során. Aztán vannak dolgok, amiket mi tanítunk meg az anyukánknak. Például, hogy szeresse magát, és lássa meg a szépséget abban, amit a tükörben lát. Egy #egyperces novella következik.
Tizenöt ember van a képernyőmön, feketén-fehéren, ruha nélkül. Arcukon nyugalom van, és béke, pedig csak egy tábla takarja őket, rajtuk pedig egy szó van, mindenkié más. Üzennek nekem, nekünk, nektek. Remélik, hogy az üzenet eljut mindenkihez.
Nemrég elém került az Autizmus Live blog egy posztja, ami eléggé felkavart. A blogot egyébként egy anyuka írja, aki kettő gyerekt nevel, Zalánt és Leventét, akik érintettek az autizmusban. Az ő életüket tárja elénk posztról posztra.
