Amikor az ember elhatározza, hogy piros cipőt vesz fel aznap, akkor tuti, hogy a cipőhöz fog öltözni. Értem ezt úgy, hogy ezen a napon a legjobb úgy öltözni, hogy mindenki észrevegye, hogy ma piros cipő van rajtatok. Ez esetben én a feketéhez nyúltam, hiszen a fekete-piros majdnem olyan örök páros, mint a fekete fehér, csak dögösebb.
Nyári melegben, magassarkúban tipegni a főváros útjain… nos aki ismeri az útviszonyokat, nyílván együtt érzően sóhajt egy nagyot. De higgyétek el, a luxusérzésért megéri! Először én is azt hittem, hogy ugyan már, mit változtat meg egy cipő? Hát, sok sok mindent. Például helyettem is kacérkodott a cipőm. Egy „helyes-magas-barna” sráccal, aki éppen velem szembe ült le a buszon, és miután talptól fejtetőig végigmért, elégedett mosollyal nyugtázta látványomat. Az a mosoly! Női hiúság ide vagy oda, szeretném azt hinni, hogy a piros cipő tette meg hatását.
Ebédidőben tovább éltem az egyszerűnek közel sem mondható napot a piros cipőmben. Érdekes, egy percig nem felejtettem el, bennem bizsergett a tudat, hogy egy olyan cipő van rajtam, amit nem viselhetek ugyanúgy, mint egy kopott tornacipőt. Hiába csak egy cipő, más magatartást kíván az embertől. Tartást, egyenes gerincet, határozott lépéseket. Megváltozott viselkedésemnek meg is lett az eredménye: cipő- dicséret ürügyén olyan lány elegyedett velem szóba, aki addig simán elsétált mellettem.
Szolid mosollyal nyugtáztam is magamban, hogy mégiscsak lehet valami ebben a cipő dologban.
Az estét a város szabad ege alatt töltöttem, természetesen a bűvös piros cipőmben. Barátokkal csodáltam a budapesti naplementét. A társaságunkban azonban akadt olyan szempár, amely nem az alkonyatot stírölte, hanem az én csodás cipőmet. A piros, szexi varázscipőmet. Határozottan éreztem, ahogy érik a bók a cipőm, a bokám irányába. Fantasztikus érzés volt bezsebelni az újabb elismerést.
Szóval csajok, bátran! Előre a piros kiegészítőkkel, és lesz egy jutalom napotok!
