Jó, ez így nem teljesen igaz, de ha a 17. századi francia udvarban éltetek volna és kicsit ráerősítetek az arcon található, természetes eredetű anyajegyre, akár üzenhettetek is volna. Mondjuk azt, hogy nagyon szeretnétek, ha megcsókolnának.
Az egész arról jutott eszembe, hogy #anaptémája kapcsán Marilyn Monroe-fotókat nézegettünk, és feltűnt, hogy a színésznő arcán hol van anyajegy, hol nincsen. Ő valószínűleg nem, míg például Cindy Crawford vagy Elizabeth Taylor szépségpöttyel született. Marilyn viszont tisztában volt azzal, hogy a hófehér bőrén lévő pöttyöcske az arcára – annak is a legszebb részére – irányítja a figyelmet. Amit ő feltehetőleg ösztönösen használt, azt több száz évvel korábban a francia rokokó hölgyek a csábítás eszközeként vetettek be – tudatosan. És még ennél is tovább mentek: a szépségpontokkal üzentek is a körülöttük lévőknek.
Azt például biztosan, hogy a társadalom krémjéhez tartoznak. A divatozás ugyanis csak és kizárólag az arisztokraták kiváltsága volt abban az időben. Hát igen, a cselédek nehezen tudtak volna bármilyen munkát elvégezni magasra tornyozott, rizsporos parókával vagy fehérre púderezett arccal, a hatalmas méretű szoknyákban lépkedni is alig tudtak volna, nemhogy mozogni. Na, de vissza a szépségpöttyhöz!
A bársonyból, selyemből vagy taftból kivágott, kör, szív vagy csillag alakú, fekete színű szépségtapaszok ugyanis nemcsak a mindennapi toalett részét képezték, hanem tökéletes eszközei voltak a szavak nélküli kommunikációnak. Hogy, hogy nem: a csábításban is nagy szerepet játszottak.
Nem a tapasz alakjával vagy nagyságával üzentek. Helyette azzal, hogy éppen az arc melyik részére ragasztották őket. Rudolf Broby-Johansen Az öltözködés története című könyvéből kiderül:
A homlok közepén ’a felséges’ volt, az orr hegyén ’a szemtelen’, a szem alatt ’a szenvedély’, az ajak szegletében ’a csókra vágyó’.
És mi van a többi jelentéssel?
Hozzáteszi: nemcsak az arcra kerültek szépségpöttyök, hanem a test más területeire is. Ezek viszont csak "kivételes alkalmakkor" látszódtak.
