Ti szoktatok shoppingolni, ha nagyon fáj valami? Szakítás után a kedvenc boltotokba rohanni, és finoman szólva is megtámogatni a gazdaságot? Tudok róla, hogy sokan igen. Egy póló, egy naci, egy új cipő, és a fájdalom enyhül.

Vajon mi állhat emögött? Mire gondoltok közben?

Egy barátnőm arra, hogy irtó jó a feneke az új farmerben, és hogy eszméletlenül jó nő. Az önbizalma az egekig szalad, miközben valóságos divatbemutatót rendez a próbafülkék kifutóján. És arra is gondolt már ilyenkor szakítás után, hogy ha ezt el tudták dobni, akkor bizony valaki más nagyon jól fog járni.

Egy másik barátnőm meg egyszerűen csak kikapcsol. Válogat, újratervez, átalakít. Azt mondja, nem is az önbizalma miatt vásárol, hanem azért, mert egyszerűen ez az a tevékenység, amibe annyira bele tud mélyedni, hogy oda nem juthat be semmi: se fájdalom, se szomorúság, se panasz. Csak ő és a ruhák.

Én nem vagyok annyira bánatosan shoppingolós fajta, inkább a jutalmazó típusba tartozom. Ma végre túlestem az utolsó vizsgámon, és ennek örömére, bár hullafáradtan, de megálltam egy útba eső boltban, ahol bezsebeltem néhány apróságot. Hajgumit. Egy rúzst. Néhány boldogsághormont. Mert megérdemlem. 

Ti melyik típusba tartoztok?