Biztosan eszetekbe jut néhanapján, a felnőtté válásotok közben, amikor épp a vacsorátok fölé görnyedtek, és fogalmatok sincs, mi lesz a reggeli, hogy milyen jó is volt, amikor anno reggel felkeltetek, és már ott várt benneteket az asztalon a csomagolt uzsi. Klasszikus gyermekkori reggelik következnek – vigyázat, a nyáltermelődésetek durván beindulhat, felelősséget nem vállalok!
Szalámis kenyér
Nem tudom, miért, ma amilyen természetes, hogy szendvicset eszem, és megtöltöm a kenyeremet mindenféle jóval, akkoriban utálta szerintem minden gyerek. Osztálykiránduláskor gyűlöltük, mert a szaga betöltötte az egész buszt, és a szalvéta mindig beleragadt a héjába. Utána pedig megpróbáltunk együtt élni a tudattal, hogy lenyeltünk belőle egy darabot.
Zsíros kenyér
Én még emlékszem a finos sós zsíros kenyérre, amire házi paprikát halmoztak. Amennyire nem szerettük akkor, pont annyira imádjuk most. Ha még maradt rá kocsonyás zsiradék némi májjal, akkor voltunk csak igazán boldogok!
Igazi házi kakaó
Nagy lábasban készült, tejjel, cukorral, keserű kakaóporral, és a tetején hártya képződött, amit leszedve kimerhettük a finom nedűt a poharunkba. Egy családi reggeli kihagyhatatlan kelléke volt, és a felnőttek legalább annyira imádták, ugye?
Tejbegríz
Fahéjjal vagy kakaóval a tetején. OMG! Gyerek akarok lenni! MOST!
