Jóból is megárt a sok - tartja a mondás, de sosem gondoltam volna, hogy valaha a randizásra fogom ezt használni. Sosem voltam az online ismerkedés híve, egy nap viszont unalmamban regisztráltam a legnépszerűbb ismerkedős alkalmazásra. De bár ne tettem volna…
Mindig is béna voltam, ha ismerkedésről, vagy különösképpen randizásról volt szó. Talán nem is csoda, hogy sosem voltak hosszú távú kapcsolataim, néhány hónapon belül valamiért mindig sikerült magam mellől elüldözni a férfiakat.
Amikor egy szürke, áprilisi délutánon letöltöttem a telefonomra a népszer húzogatós alkalmazást már évek óta szingliként tengettem a mindennapjaimat, és szerettem volna egy kis izgalmat vinni az életembe azáltal, hogy újra ismerkedni kezdek.
Szerintem életem legszörnyűbb élményét köszönhetem ennek az apró tettnek.
Gyanútlan ismerkedés
Bevallom őszintén, annak ellenére, hogy évek óta szingli vagyok, és nincs szerencsém a pasikkal, elég válogatós típus vagyok. Első körben az app által javasolt srácok legalább 90%-át balra húztam. Mérhetetlen csalódottságomban letettem a telefonomat, hogy megnézzek egy Jóbarátok részt, hogy visszatérjen az életkedvem, amikor jelzett az alkalmazás, hogy üzenetem érkezett.
Matcheltem egy sráccal – akinek a neve most Botond lesz -, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Ő viszont rám írt, hogy szeretne megismerni, mert szimpatikus vagyok a számára. Egy rendkívül vonzó, fiatal srác volt a képeken, és a 3 év korkülönbség ellenére is úgy döntöttem, hogy belemegyek egy találkozóba.
A randit 3 nappal későbbre, csütörtök délutánra beszéltük meg egy belvárosi kávézóba. Addig természetesen folyamatos kapcsolatban maradtunk, rengeteget beszélgettünk, és egyre szimpatikusabbá vált számomra Botond személyisége. Alig vártam, hogy személyesen is találkozzunk végre.
Feketeleves és hideg zuhany
A randi reggelén a szokásosnál is jobban elkezdtem idegeskedni. Nem szerettem volna elszúrni ezt az egészet, viszont régen voltam már randin, ezért eléggé kiestem a gyakorlatból. Délután felvettem egy csinos, de kényelmes ruhát, és elindultam a kávézó felé.
A kávézóba belépve viszont életem legkellemetlenebb helyzetét tapasztaltam meg.
Megláttam Botondot egy asztalnál, viszont nem volt egyedül. Ült mellette egy másik, korabeli srác is. Úgy gondoltam, hogy egy barátja lehet, így nem aggódtam túlságosan, de eléggé bunkóságnak tartottam, hogy egy asztalnál beszélgetnek, mikor éppen a randi partnerét várja.
Leültem hozzájuk az asztalhoz, az ismeretlen srác viszont nem távozott. Helyette bemutatkozott nekem, és elmondta, hogy mennyire örül, hogy megismerhet. Lányos zavaromban viszonoztam az üdvözlését. A két srác ezek után nem kerülgette a forró kását, szembesítettek azzal, hogy mit is szeretnének tőlem.
Nem párkapcsolatot kerestek, hanem egy könnyűvérű csajt, akivel hármasban tolhatják.
Köpni-nyelni nem tudtam a sokktól, de éreztem, hogy egyszerre önt el a düh, a csalódottság és a szégyen. Soha nem aláztak meg még úgy, ahogy ez a két srác tette. Felálltam az asztaltól, kiviharzottam a kávézóból és megfogadtam, hogy soha többé nem veszek részt egy ilyen appos randin sem.
Laura történetét Szatmári Gabriella dolgozta fel.
