Negyven, ötven felett az új társ fellelése igazi kaland. Kihívás. Az addigi tapasztalatok átértékelésére, bizalomra van szükség. Hogy legyen igazi újrakezdés. De mi van akkor, ha az ember, akinek nehezen, önmagunk határainak ledöntésével bizalmat szavaztunk, csak egy csaló?
Andrea avatott be bizalmába minket: „Csalni, másnak mutatni önmagunkat egy társkeresőn a legkönnyebb művelet. Megy is sokaknak, mint a karikacsapás, nekem is mehetett volna. Letagadni itt tíz évet, ott pár kilót. Hallgatni arról, hogy mennyire nehezen dolgoztam fel az engem ért veszteséget. Tényleg lehetne a valóságnál ragyogóbb, színesebb életképekkel hódítani, de én nem akartam. És arra törekedtem, hogy csak a legőszintébbnek tűnő emberekkel vegyem fel a kapcsolatot.
Körülbelül 3 hónapja voltam már fenn az egyik igen népszerű társkeresőn, amikor úgy hittem, megtaláltam a nagy Őt. Vagyis a másodikat, mert az első húsz év házasság után lelépett egy nálam fiatalabb, mutatósabb nővel. A gyerekek már kirepültek, hirtelen egyedül maradtam. Pár hónapig búslakodtam, nehéz volt elfogadni a váratlan csapást, de aztán a barátaim meg a gyerekek segítségével csak magamra találtam. A gyerekeim szorgalmazták azt is, hogy keressek valakit magamnak én is. Szép vagyok, még mindig fiatal – mondták, nehogy már egyedül üljek munka után az üres lakásban.
Mert a lakás azért megmaradt. Vitte volna azt is a férjem, ahogy a nagyobbik kocsit is, de ott a sarkamra álltam, és megőriztem a családi fészket. És tulajdonképpen anyagilag „jól” váltam, mondom, engem nem lehetett könnyen kisemmizni. Okosnak véltem magam.
Na de jött a második nagy ő, egymásba botlottunk a társkeresőn. Nekem ő az első pillantásra vonzónak tűnt – nem volt túl jóképű ahhoz, hogy ‘féltenem’ kellene, de helyes volt, és valahogy vonzott a mélabús kommunikációja is. Az adatlapja szerint özvegy volt, pár éve veszítette el a párját, aztán maga nevelte fel a gyerekeit. Később kiderült, hogy mindebből semmi se igaz, de én hittem neki. Elhittem szomorú, nehezen viselt özvegységét, elhittem, hogy áldozatos munkával maga nevelte fel a fiait is. Mindent benyaltam neki. Szerelmes lettem.
Már az összeköltözést tervezgettük, amikor egyszer csak előállt egy remek üzleti lehetőséggel, és persze hangosan búslakodott, hogy neki egyedül nincs annyi pénze, kéne még egy kis tőkét szerezni. Ötmillió forinttal már bele lehetne vágni.
A történet itt még nem ért véget, a folytatást ITT olvashatjátok tovább a Ridikül oldalán.
