Az esküvő mindenki számára a boldogságról és az ünneplésről szól. Kivéve, ha egy egész család fordul ellened, mert a sógornőd éppen válik. Tényleg le kéne mondanom mindenről miatta?
Sok lánnyal együtt én is gyerekkorom óta álmodoztam az esküvőmről. Mikor a barátom, Ádám megkérte a kezemet két év együttlét után, úgy éreztem minden a helyére került. Szerencsére a családjaink mindenben mellettünk álltak, és izgatottan álltunk neki a szervezésnek.
Végül úgy döntöttünk, hogy szeptemberben tartjuk meg a nagy napot. Most viszont úgy tűnik, lehet mindenről le kell mondanom.
A sógornőm, Annamari, aki Ádámnak a nővére, tizenöt éve volt együtt a férjével, mikor kiderült, hogy két éve folyamatosan megcsalja. Elhagyta őt és a három gyermeküket is.
A válás hosszú és fájdalmas folyamat számára, főleg egyedülálló anyaként. Mindenben próbáltunk kiállni és segíteni őt, amíg úgy tűnt, ez a változás komolyabb kihatással nincs a mi életünkre. Úgy tűnik azonban, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Ádám családja most ugyanis azt követeli, hogy szolidaritásunkat kifejezve, mondjuk le az esküvőnket.
“Mégis, hogy ünnepelhetnénk titeket, amikor a lányom éppen válik, és darabokra hullik az élete?” – tette fel nekem a kérdést jövendőbeli anyósom. A sógornőm szintén ezen a véleményen van. Szerinte ez a tisztességes cselekedet, hiszen most túl sok ünnepelnivaló nincsen úgysem rajtunk kívül.
Én teljesen felháborítónak tartom, hogy a nagy napunkat akarják aláásni és kevésbé fontosnak beállítani, mert valaki másnak most rosszabb a helyzete. Az én családom kiáll mellettünk és a lagzi mellett, a vőlegényem viszont csak a fejét kapkodja a megoldás keresése helyett.
Nem értem, hogy az esküvőnknek mi köze lenne a sógornőm válásához. Nem értem, az én boldogságomat miért kéne beárnyékolnia annak, hogy ő éppen válik a hűtlen férjétől. Miért kéne azt a napot feladnom, amiről gyerekkorom óta álmodoztam?
Tényleg az önzés beszél belőlem?
Jázmin történetét Fazekas Nóra jegyezte le.
