Az első konzultáción az idegesség és a feszültség szinte ráment a gyomromra. Minden papírunk összekészítve, az enyém és a férjemé is. Külön dossziéban. Kocsival mentünk oda, helyben nem lehetett parkolni, így egy közeli utcában álltunk meg. Mikor beléptünk az épületbe, minden ósdi, kopott volt. A falon rengeteg fénykép, gyermekek képei. Akik nekik köszönhetően fogantak meg a meddőségi központban - írja Boglárka, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Egyed-Husti Boglárka novelláját olvashatjátok.
Icuka a recepciós pulton ülő hölgy szólított minket. Felvette az adatainkat, majd egy cetlit nyomott a kezembe, amin ez állt: 18032.
Ez az önök száma – mondta Icuka – Jegyezze meg, mert ha esetleg elhagyja, akkor nem kap újat.
Valóban megjegyeztem. Ha éjszaka felkeltettek volna álmomból, akkor is tudtam volna. Márciusban kezdtük el oda járni, 1 évig voltunk ott. A nagy neves doktor úrnál. Legyek büszke, hogy szán ránk időt. Persze, jött az összes kötelező vizsgálati kör.
Vérvétel, spermavizsgálat, AIDS-teszt. Undorító körülmények között.
A falakon penész, repedt a vakolat, pisi szag, a folyosón kopott ülő alkalmasságnak nem nevezhető akármik, amelyen párok várakoztak. A csodára. Arra, hogy gyermekük lehessen.
Az elején mindenki mosolyog, aztán ahogy telik az idő, már egyáltalán nem. Volt, hogy megfeszültem, akartam, hogy megtörténjen. Mentem, futottam a köröket. Még egy vizsgálat, nézzük meg a ciklust, ismét várakozás.
Icuka meg továbbra is ült a pultba. Elneveztem őt a pultok őrének. Olyan sok ember megfordult már nála, hogy ő már mindent halott, mindent látott. Nem lehet őt zavarba hozni, tényleg erre a posztra születni kell. Ő az egész életét szerintem annál a pultnál töltötte el. Icukából az élet kiölte a szeretett, őt nem érdekelte, hogy ott sírtak a nők a vállán, hogy már ötször jöttek vissza, és még mindig itt vannak, és semmi nem történik.
Icukát csak a sorszám érdekelte és az adatok.
Én is sírtam, de nem Icuka vállán, hanem egyedül. Sosem adtam neki semmit, mert tudtam, hogy nem várhatok tőle semmit. Voltak olyan futó bolondok, akik adtak neki virágot, bonbot, néha láttam, hogy pénzt is borítékba. Mégsem jutottak előre. Hiába, állami rendszer. Volt olyan nő is, aki a fejemre olvasta, hogy nem akarom eléggé, és hogy törődjek bele, hogy itt ez van. Ha nem tetszik, el lehet menni.
Elmentem. 1 évig bírtam. Nem akartam a 18032 szám lenni. Csak egy szám a rendszerbe.
Nekem is érzéseim vannak, de amikor ott feküdtem a vizsgáló asztalon, csak egy hús voltam. Egy darab húsnak éreztem magam. Beletették a férjem spermáit egy fecskendőbe, amit belém ültettek. Vártunk mi is, mint a többiek. Kaptam szurit a hasamba, másnap a hasam tiszta kék-zöld lett. Valaki azt hitte ver a férjem.
Aztán nem sikerült, a nagy neves doktor úr közölte, hogy akkor csak a lombik jöhet szóba. Nem akartam lombikot. Aludni és felejteni akartam. Főleg Icukát akartam elfelejteni.
Papíron leírták, hogy meddő vagyok. Mégis tudtam, ez nem az én utam. Én, 18032-es számú beteg mentem tovább.
Majd egyszer, ha esetleg időm engedi, bemegyek a nagy neves doktor úrhoz, és rá fogok mosolyogni a gyerekeimmel, akik természetes úton születtek. Remélem, akkor már Icuka sem lesz ott. Van egy olyan érzésem, hogy ő azóta is ott ül a pult mögött és osztogatja a számokat.
Ha kíváncsi vagy vendégszerzőnk korábbi cikkeire, akkor olvasd el az Elcserélt életek: Hol a gyermekem?, Detox: Én már nem sietek sehova, Csak egy átlagos hétfő: Nem akartam változni, inkább a kényelmesebb utat választottam, Vakrandi: Nem tudtam, mit is kellene ilyenkor csinálni, A donor: Köszi Apu, csak elkéstél kb. 20 évet, A diófa láda – Nagymamám kívánsága, Vállfa: Egy asszony életének emléke és A táska – Amikor apám hátrahagyott anyámmal és az alkohollal című írásait is!
Vendégszerzőket keresünk: Írj tartalmat a Vous.hu-ra!
Szívesen kipróbálnád magad a Vous szerzőjeként? Eljött a te időd! Ha van egy jó témád, dolgozd fel, küldd el nekünk, és megjelenik a Vous.hu-n! A részleteket ITT olvashatod el!
Nem tudom, mikor, de az már biztos, hogy tönkrevágtuk a húsvétot. Nem ünneplünk már otthon, a hagyományok kiveszőben vannak, és azt sem tudnám már megmondani, mikor kezdtek zárt ajtókon kopogtatni a locsolkodók, de az biztos, hogy ez vezetett ahhoz, hogy a locsolók is inkább wellnesshétvégére mentek húsvétolás és locsolkodás helyett.
