Anya akarok lenni, de csak egy szám vagyok az orvosi rendszerben
Az első konzultáción az idegesség és a feszültség szinte ráment a gyomromra. Minden papírunk összekészítve, az enyém és a férjemé is. Külön dossziéban. Kocsival mentünk oda, helyben nem lehetett parkolni, így egy közeli utcában álltunk meg. Mikor beléptünk az épületbe, minden ósdi, kopott volt. A falon rengeteg fénykép, gyermekek képei. Akik nekik köszönhetően fogantak meg a meddőségi központban - írja Boglárka, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Egyed-Husti Boglárka novelláját olvashatjátok.
Tudtam, hogy babát várok – mint ahogy tudtam, létezem
„Vettem tesztet, mint mindenki más, vártam nagyon minden hónapban a csodát…. akkor már két éve gyúrtunk a babára. Eldöntöttük, ha ezen a nyáron nem lövünk gólt, akkor TÉNYLEG orvoshoz fordulunk, jöhet valamilyen segítőprogram. De azért halogattuk volna még a beavatkozást.”
Apa varázscerkája vagy a gólya felelős a kistesóért?
Nálunk a kistestvér azért érkezett a családunkba, mert az akkor hároméves lányom tesót kért az angyalkáktól. Aztán mire a baba megszületett, már azt is tisztáztuk, hogy tulajdonképpen szerelmünk gyümölcseként apa és anya magjából hogyan került a pocakba. Mert nem a gólya hozta, és nem is a méhecske porozta be anyát álmában.
