Nálunk a kistestvér azért érkezett a családunkba, mert az akkor hároméves lányom tesót kért az angyalkáktól. Aztán mire a baba megszületett, már azt is tisztáztuk, hogy tulajdonképpen szerelmünk gyümölcseként apa és anya magjából hogyan került a pocakba. Mert nem a gólya hozta, és nem is a méhecske porozta be anyát álmában.
Megdöbbentő, de még manapság is sokszor hallani olyan eseteket, amikor a szülő nő azt állítja, hogy fogalma sem volt arról, hogy terhes, és még amikor beindul a szülés, akkor is azt gondolja, hogy gyomor- vagy vesegörcsei vannak.
Kétgyermekes anyukaként egyszerűen nem tudom elhinni, hogy valaki nem érzi a duplájára növő melle feszülését, a fáradékonyságot és az egyéb testi, lelki, hormonális változásokat, majd pedig azt, hogy a gyerek kirúgja az oldalát. Ez nem alkat kérdése, mert nem hiszem, hogy annyi lenne a megoldás, hogy valakin túlsúlyosként az a plusz 10-15 kiló már nem is látszik. Mert belül is vannak változások, mégpedig igen komolyak.
Pedig egy német kutatás szerint minden ötszázadik terhesség rejtve marad az anya és a környezete számára. Hát, hiszi a piszi!
Mese, mese, mátka
Vajon ezeknek a nőknek tényleg azt mesélték még tiniként is, hogy a gólya hozza a kisbabát?
Mert a modern gyereknevelési tanácsadók szerint többek között ezek a káros cukiskodások vezetnek oda, hogy a tinédzserek mit sem tudnak testük működéséről.
Egy másik felmérésben azt kérdezték a kamaszoktól, mit gondoltak kisgyermekként, hogyan lesz valaki terhes, és egészen meglepő válaszokat adtak. Volt, aki úgy hitte, az is elég, ha egy lány egy férfi után használja a mosdót, míg mások úgy tudták, a nőknek csak egyetlenegy nyílás van a popijukon, és a kisbaba is ott bújik ki minden egyéb mellett.
Hogy ők milyen tanmesét hallottak arról, hogyan kerültek anyjuk hasába, arról nem szól a fáma.
Csak egy álom volt
Az álomban való fogantatás végigkíséri szinte minden kultúrkör történelmét és mondavilágát. Hogy miféle mesebeli lény jelent meg az anya álmában, az változatos, ám a szülés közben az öléből végeláthatatlanul ömlő folyó képe több teremtésmítoszban azonos.
A nagy uralkodó emberfeletti világrajöttét és az általa meghódítandó végeláthatatlan területeket szimbolizálja. Mindezt megtaláljuk a magyar mondavilágban is.
Emese álma
Anonymus krónikája szerint Emese álmában egy turulmadár jelent meg, aki teherbe ejtette. (Álmos születése). A méhéből forrás fakadt, dicső királyok születését megjövendölve.
Hasonló történt a perzsa Kürosz anyjával is, akinek az ágyékából áramló óriási víztömeg folyóvá nőtte ki magát, amely elárasztotta egész Ázsiát, csakúgy, mint fia, aki később fennhatósága alá gyűrte a régiót.
De vajon hogy jön ide a gólya?
A gólya az egész születésmítosz-mizériába úgy került bele, hogy költöző madár lévén épp akkor ér vissza téli kirándulásáról Afrikából Európába, amikor a tavaszi babák megszületnek. Március-április táján, épp 9 hónappal a nyári napforduló estéjén rendezett Szent Iván-éji huncut mulatságok után. Így hát bizonyosan ők hozzák a babákat is.
Más magyarázatok szerint a mítoszokban is fellelhető víz (magzatvíz) mint az élet szimbóluma a vízi életmódú madárhoz kapcsolódott már az ókori egyiptomiak hitéletében is, sőt, a pogányok a gólyához imádkoztak gyermekáldásért. Később a kereszténység felvételével a víz szellemeinek funkcióját a gólya vette át.
Északon viszont úgy vélték, hogy a még meg nem született gyerekek lelke a nagy vizekben, azaz tavakban, mocsarakban várakozik, pont ott, ahol a kelepelők is élnek.
Kitől kérhettek hát segítséget az utazáshoz az új családjukhoz, ha nem tőlük!
Furcsamód még a finnek gyermekeinek is azt a mesét adják be, hogy a gólya hozta őket, holott náluk nem is őshonosak ezek a madarak.
Vannak cifrábbak is
A svájci gyerekeknek azt szokás mondani, hogy az édesapjuk a piacon vette őket, a belga apróságokat pedig mi más, mint hajó hozta a tengeren a vásárra. A németeknél egy egész sereg választási lehetőség áll a szülők előtt a gólyán túl, ugyanis ott lehetőség van a baba katicával, varjúval, kányával, hattyúval, szamárral vagy akár magával a csizmás kandúrral való érkeztetésére is.
De sok helyen rejtélyes asszonyok vagy épp manók hozzák titokban a kosárkájukban az új családtagokat. Személy szerint azonban nekem a legviccesebb verziót az angol, francia és olasz gyerekek hallhatják, amikor azt kérdezik édesanyjuktól, hogyan került a pocakjukba a baba: hát honnan máshonnan, mint a káposztafejekből, ahol növekednek!
Bár én ilyesmit soha nem emlegettem a kislányomnak, valami lehet a sztoriban, hiszen amikor a fiamat vártam, ő is megjegyezte, hogy:
talán nem kellene annyi salátát ennem, mert tök sok gyerekem lesz.
Ma már kiskamasz, és azt hiszem, elég pontos képe van a szexualitásról. Nincs tabu, bármikor bármit kérdezhet. Azért remélem, egy darabig még megmaradunk az elvi felkészülés fázisában.
