Ültem a szobába, épp a kis pónilovaimmal játszottam, amikor hallottam, hogy veszekednek. Már megint. Csöndbe felálltam, hogy becsukjam az ajtót, de hirtelen észrevettem a szoba közepén a táskát - írja Boglárka, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Egyed-Husti Boglárka novelláját olvashatjátok.
És mintha sejtettem volna, hogy ez nem jelent jót. Benne voltak a ruhái, és én bepisiltem. Akkor láttam őt utoljára. A táskában volt mindene.
Szerettem őt, ahogy egy hatéves gyerek szereti az édesapját. Mindig adott puszit este lefekvés előtt.
Itt hagyott vele. Azzal az emberrel, aki bár vér szerint az anyám lett volna, de mind a hárman tudtuk a családból, hogy alkoholista.
Volt idő, amikor haragudtam rá. Hogy itt hagyott vele. Vele és az itallal.
Nagyjából tizenhat éves voltam, amikor nekem is elegem lett. Ordítozott velem, hogy én is otthagyom őt. Az én táskám is össze volt pakolva. De tudtam, nem maradhatok. Elég volt belőle.
Aztán a táska többször is ki és be lett csomagolva, sose tudtam sehol sokáig megmaradni. Pedig már kétszer is eljegyeztek, én mégis továbbmentem. Gyáva voltam azt hiszem. Vagy csak féltem? Féltem, hogy ha maradok, mégis rájön, hogy nem vagyok jó, és otthagynak? Egyedül a szobában?
Pedig próbálkoztam, tényleg. Volt, hogy nagyon akartam. Szinte már görcsösen. A vége mindig ugyanaz volt: én és a táska.
A táska addigra már megfakult. Viszont még mindig fért bele ruha. Emlékek viszont nem.
Nem akartam már emlékeket. Oda már más tettem a helyébe. Talán majd ültettek egy fát és oda teszem.
Addig a táska is jó lesz cipelésre.
Ha kíváncsi vagy vendégszerzőnk korábbi cikkeire, akkor olvasd el az Elcserélt életek: Hol a gyermekem?, Detox: Én már nem sietek sehova, Csak egy átlagos hétfő: Nem akartam változni, inkább a kényelmesebb utat választottam, Vakrandi: Nem tudtam, mit is kellene ilyenkor csinálni, A donor: Köszi Apu, csak elkéstél kb. 20 évet, A diófa láda – Nagymamám kívánsága és a Vállfa: Egy asszony életének emléke című írásait is!
Vendégszerzőket keresünk: Írj tartalmat a Vous.hu-ra!
Szívesen kipróbálnád magad a Vous szerzőjeként? Eljött a te időd! Ha van egy jó témád, dolgozd fel, küldd el nekünk, és megjelenik a Vous.hu-n! A részleteket ITT olvashatod el!
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
