Nem értem, az emberek miért foglalkoznak ennyire azzal, hogy hogyan néz ki a másik, milyen anyagi javakat halmozott fel, vagy hogy milyen menő társasági körökbe illeszkedtek be. Nem találkoztam még olyanokkal, akik ezeken túl tudtak volna lépni, és ez kezd egyre jobban frusztrálni.
Az egyik legidegesítőbb dolog számomra az, amikor lenéznek valakit azért, hogy milyen fizikai adottságokkal rendelkezik. Erre nagyon jó példa lehet az, amikor kevésbé befogadó egy közösség egy csúnyább lánnyal szemben, vagy egy alacsony fiúval.
Akkor kezdett el a téma igazán foglalkoztatni, amikor a baráti társaságomban is észrevettem ehhez kapcsolódó megnyilvánulásokat. A barátnőim sokszor megnézték a másik miben van, hogyan sminkelte ki magát. Abban az esetben, ha valaki kevésbé adott magára, nem látványosan, de bizonyos szinten kinézték a csoportunkból.
Mintha a barátságunk attól is függne, hogy a másik hogyan mutatkozik aznap este.
Eleinte nem voltak ilyenek a barátnőim, egyetem után kezdtek így viselkedni. Amint kikerültek a munkaerő piacra, hirtelen sokkal fontosabb lett nekik, hogy milyen ruhákat hordanak az irodában, milyen drága termékeket vásárolnak.
Úgy érzem, túl későn vettem észre a hozzáállásbeli különbséget, hisz én azt hittem, ők is amiatt vásárolnak maguknak új cuccokat, mint én, tehát mert nincs nekik megfelelő irodai öltözetük. Ők azonban átestek a ló túloldalára.
A beszélgetéseink is megváltoztak.
Sokkal többet kezdtek kritizálni más nőket, és sokszor lenéztek másokat azért, mert kevésbé voltak elegánsak, szépek. Biztos voltam benne, hogy az egyetemen kialakult baráti társaságomnak lőttek, mert én egyszerűen képtelen voltam jól érezni magam ilyen közegben.
A pasiktól már megszoktam, hogy nem tudnak mást figyelni, és ritka az, amikor találkozhat az ember olyan férfival, aki arra kíváncsi, mi van egy nő lelkében, mit gondol a világról. A barátnőimtől azonban jobbat vártam. Nem tudom nem észrevenni a párhuzamot közöttük, és a vadászó férfiak között.
Amikor a környezetemben elkezdtem erre figyelni, észrevettem, milyen sok olyan emberrel tartottam a kapcsolatot, akik szintén szeretnek odaszúrni hasonló megjegyzéseket. Persze próbáltam elnéző lenni velük, hisz sokszor nem akartam szembenézni azzal, mennyi emberrel kellene megszakítanom a kapcsolatot akkor, ha hiteles akarok maradni önmagamhoz.
Bizonyos idő elteltével azonban éreztem, ez nem mehet tovább. Elkezdtem kizárni azokat az embereket, akiken láttam, nem képesek túllépni a külsőségek fontosságán. Amint ezt megtettem, sokkal jobban éreztem magam a témával kapcsolatban, hisz tudtam, én kiléptem ebből a közegből, és lehetőséget adtam magamnak arra, hogy olyan emberekkel vegyem magam körül, akik értékrendje egyezik az enyémmel.
Petra történetét Hargitai Alexandra dolgozta fel.
