Gyakori, hogy a férfiaknak nagyobb az étvágyuk az ágyban, de néha egyszerűen nem ismerik a határt.
A párommal két éve vagyunk együtt, az elején a kezdeti időszakban fel sem tűnt, hogy mennyire gyakran esünk egymásnak. Aztán az én lelkesedésem kicsit csökkent, ami természetes, hiszen nem lehet folyamatosan csak a lepedőt gyűrni, haladni kell az életünkkel. Vannak napok, amikor nincs hozzá kedvem, de ilyen mással is előfordul.
A pasim kedve és mása sem lohadt az idő haladtával, de kezdte megérteni, hogy nem állok null-huszonnégy a rendelkezésére, és dobom hanyat magamat, ha csak csettint. Azonban ahogy igyekeztem picit csökkenteni az összebújások számát, úgy növekedtek az extrémebb kérések tőle.
Eleinte még nekem is bejött pár ötlete, amivel megfűszereztük a dolgokat, de hamar elértünk a határaim végéhez.
Azért mindent nem akartam kipróbálni, ami csak az eszébe jutott, mert látta épp valami videón. Az egyik ilyen nagy tabutéma nálam a hátsó bejárat kérdése volt. Bizonyos fokig engedtem, bár nem nagy örömmel, hogy ólálkodjon körülötte, de azt már nem akartam, hogy teljesen igénybe vegye, mint második opciót.
Ez nagy szívfájdalma volt, esküdözött, hogy ez minden vágyának a netovábbja, feleslegesen tartok tőle, mert biztosan élvezni fogom. Én ebben nem voltam olyan biztos, szóval jegeltem egy időre a témát, ha felhozta.
Amikor rájött, hogy kudarcba fulladt a kísérlete, akkor jött a kötözős ötleteivel. Persze, hogy nem ő lett volna odacsomózva az ágytámlához, hanem én. Rettenetesen csikis vagyok, ha csak lefogja a csuklómat, már beindul a reakció, és minden apró érintéstől sikítok, annyira csikiz.
Aztán jött a szerepjátékos terve. A sima beöltözés még tetszett is volna, de szerepeket játszani nem az erősségem. Idétlenül éreztem magamat a rendőrnős szettemben, ami maradjunk annyiban, sehol sem állná meg a helyét tisztességes uniformisnak, csak az utcasarkon. Rajta meg végtelenül nevetségesen nézett ki a csíkos rabruha, ami pont “ott” volt kivágva.
Sorra jöttek a fárasztóbbnál fárasztóbb elképzelései, és lassan már semennyire nem volt kedvem ágyba bújni vele.
Miért nem elég a sima egyszerű együttlét neki? Miért nem elégszik meg azzal, amit nyújtok neki? Miért képtelen megérteni, hogy elértük a komfortzónám határát? Lassan az őrületbe kerget a telhetetlenségével.
Dorina történetét Fenyvesi Mira jegyezte le.
