Petivel sosem volt könnyű az élet, sokáig nem értettem, hogy miért nem működik a kapcsolatunk, csak éreztem, hogy valami van a konfliktusaik mögött. Két évet éltem egy bipoláris zavarban szenvedővel, mire megkapták a diagnózist.
A megismerkedésünk kezdetén csak annyit láttam Petiből, hogy lelkileg nagyon mélyen volt. Hetekig csak kerülgettem, próbáltam óvatosan közeledni hozzá, hátha kapok egy esélyt az ismerkedésre. Mindvégig egy rendes pasinak tűnt, csak látszott rajta, hogy motiválatlan, kedvetlen. Habár nyitott volt a közeledésemre, ő mégsem tett felém lépéseket. Nem igazán értettem, hogy ki udvarol kinek, de tovább próbálkoztam.
A változás váratlanul jött
Már-már kezdtem beleunni abba, hogy folyamatosan én kerestem Petit, amikor végre ő is keresni kezdett engem.
Sőt, egyenesen hősszerelmessé avanzsálódtál!
Nem tagadom, hogy egyrészt összezavart ez a nagy váltás, másrészt imponált a dolog. Minden reggel keresett, naponta többször felhívott, éjszakába nyúló telefonbeszélgetéseink voltak, virágcsokrokkal halmozott el. Tetszett, hogy olyan spontán oldala is van, végre megismerhettem azt a Petit, aki csak úgy átruccan egy hétvégére Bécsbe, és magával visz. Mindig is tudtam, hogy nincsenek anyagi gondjai, és jó volt látni, hogy nem fél megosztani ezt velem, hiszen minden kívánságomat leste. Amikor mesélni kezdtem a környezetemnek ezekről,
elégedetten nyugtázták, hogy végre észbe kapott, és nem hagyta elúszni a lehetőséget velem.
A kezdeti nehézségek ellenére gyorsan beindultak az események. Pár nappal az első telefonhívása után már az ágyban kötöttünk ki. Épp egy hosszú hétvége volt, és mi kihasználtuk a gondtalan perceket.
Három napig ki se tettük a lábunkat a házból, hiszen nem tudtunk betelni egymással.
Egy percet sem akartunk külön tölteni egymástól. Peti hamar feltette a kérdést: odaköltözök hozzá? Kapva az alkalmon, az első hónap után elkezdtük a közös életünket.
Majd újabb változások jöttek
Alig telt el pár hét, amikor ismét nagy fordulat következett. Egyszerűen nem értettem, hogy mi vetett véget ilyen hamar a kezdeti lángolásának. Nem kell rosszra gondolni, nem voltak durva helyzetek, veszekedések, vagy bántalmazás. Egyszerűen csak kizárt az életéből. Újra kedvetlenné vált, szabadságot vett ki a munkából, egész nap csak aludni akart. Hiába próbáltam a kedvében járni, mert minden hiábavaló volt. Így telt el két hónap. Én mindvégig próbáltam kitartani mellette, de nem fogok hazudni: emberpróbáló volt. Főleg az fájt, hogy – a korábbi lelkesedés ellenére – egyáltalán nem kezdeményezett az ágyban. Féltem, hogy rám unt, esetleg más nő van a képben.
Mivel ez idő alatt felszaladt rá néhány kiló, ez végre visszarántotta a normális kerékvágásba. Nagyjából két hónap után döntött úgy, hogy elég ebből! Elkezdett edzőterembe járni, rengeteget futott, odafigyelt az étkezésre.
Az elején örültem annak, hogy sikerült visszatérnie, de aztán egyre aggasztóbbá vált a helyzet.
Az életmóddal együtt a hancúrozáshoz való kedve is visszatért. De nem csak az volt meglepő, hogy naponta akart ágyba bújni velem, hanem az is, hogy naponta többször. Egy alkalommal meglátogatott a munkahelyemen, és az irodámban akart mindenképp a magáévá tenni.
Zavaró volt, hogy egymást követték ezek az éles váltások. Próbáltam alkalmazkodni hozzá, de nem sikerült.
Mindvégig a két véglet váltakozásában éltünk.
Az egész egy nagyon súlyos anyagi kár után nyert értelmet. Épp egy iszonyatosan intenzív időszakát élte, amikor egy átmulatott éjszaka után hatalmas összeget bukott egy kaszinóban. Mivel már jó ideje egy kasszán éltünk, ezért ez a veszteség engem is érintett.
Ekkor döntöttünk úgy, hogy segítséget kérünk.
Végre értelmet nyert minden: Petit bipoláris zavarral diagnosztizálták. A pszichiáter elmagyarázta, hogy ez a rendellenesség az oka az éles hangulati váltakozásoknak. Mindkettőnket megviselt a hírt, mégis segített megérteni mindazt a működést, amivel Peti maga is küzdött.
Juli történetét Kedves Gerda dolgozta fel.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
