Minden nő életében nagy hangsúlyt kap az ártatlansága. Mindenki gondoljon csak vissza a saját első alkalmára. Lehet, hogy fájt, lehet, hogy nem voltatok tapasztaltak, de fontos része az életeteknek.

A YourTango oldalán Samantha őszinte vallomására bukkantunk, aki nagyon megbánta, hogy az első alkalomra az esküvője napján került sor. 

Hittem, hogy az igaz szerelem vár. Elköteleztem magam Isten, a családom, a jövendőbeli társam és gyermekeim mellett. 10 évesen  egy templom mellett egy csoport lánnyal fogadalmat tettünk. Megőrizzük az ártatlanságunkat a házasságig.

Akkor még csak negyedik osztályos volt, babákkal játszott és a képzeletbeli barátaival teázgatott. Akkor még a fiúkat bolondnak tartotta és fogalma sem volt, hogy a lányokat is lehet szeretni. Nem tudta, mi lesz a következő négy évben, a kufircolásról meg pláne nem volt semmi elképzelése. 

Az egyház azt tanította neki, hogy az együttlét a házas embereknek való, egy lánynak pedig meg kell tartania a tisztaságát a férjéig. És ha egyszer férjhez megy, az ő kötelessége lesz kielégíteni a férfi vágyait. Ha megőrzi a tisztaságát, akkor Isten megáldja a kapcsolatát, ellenkező esetben viszont csúnya válás lesz a vége.

Forrás:

iStock

Samantha már hat éve volt együtt a barátjával – aki tudott a fogadalomról –, amikor összeházasodtak. A lány soha nem tudta ez alatt a hat év alatt, hogy vajon mivel lépi át a határt. Hogy vajon az, hogy meztelenül látják egymást, az bűnnek számít? Végül összeházasodtak, és a nászéjszakán megtörtént az, aminek meg kellett.

Az egész nászutat végigsírta, mert koszosnak, bűnösnek érezte magát a hancúrozás után. Természetesen azt tudta, hogy fájni fog, de a sírásra nem számított.

Amikor hazaértünk, nem tudtam senkinek sem a szemébe nézni. Mindenki tudta, hogy elvesztettem az érintetlenségemet és már nem éreztem többé különlegesnek magam. Az ártatlanságom a személyiségem részévé vált. Utáltam a testiséget!

A lány ezek után kerülte a helyzeteket, ahol le kellett vetkőznie a férje előtt, és amikor a férfi hancúrozni akart, csak kötelességből volt vele együtt. Csak egy kérdés járt a fejében. Hol van az az áldott házasság, amit ígértek neki? 

Mindezt elmondta a férjének is, a férfi pedig azonnal megígértette vele, hogy soha többé nem fog semmit kötelességből csinálni. Javasolt neki egy terapeutát, hogy lelkileg rendbe jöjjön. Ezt követően kezdett gyógyulni és próbálta megtalálni az egyensúlyt a vallásosság és az együttlétek között. Az utóbbit választotta végül. 

Samanthának minden egyes nap egy csata, hogy emlékeztesse magát: a teste az övé és nem a gyermekkorának a temploma.