Íratlan szabály a férfiak között, hogy a másik nőjére nem nyomulunk rá. Én ennek ellenére ezt mégis megtettem, és egy kicsit se bántam meg. Sőt, merem bátorítani a férfitársaimat, hogy tegyék meg ők is, mert bizonyos szabályokat jobb felrúgni.
Frissen diplomázott, pályakezdő huszonévesek voltunk mindketten, amikor megismertük egymást. Ez az az időszak, amikor az ember már fél lábbal belépett az érettség valódi kapuján. Teljesek munkanapok, kevesebb buli van, de személyiséged még kicsit gyerekes és rendszeresen találkozol a társaságoddal. Ebbe az egyetemi társaságba tartozott Kata is.
Elejétől kezdve szimpatikus volt
Amikor összefutottunk, mindig azon kaptam magam, hogy egyre jobban keresem a társaságát, és látszott, hogy ő is partner ebben. Néha elmentünk ide-oda kettesben, tényleg baráti alapon, de egy idő után elkezdett motoszkálni a fejemben a gondolat, hogy legközelebb elhívom randira. Csak az volt a gond, hogy volt barátja.
Ismertem a srácot futólag, de Kata nem nagyon hozta el akkor, amikor a közös társaságunkkal találkoztunk. Szóval csak azt a keveset tudtam róla, amit mesélt róla. Nem tűnt számomra szimpatikusnak, de igazából nem is érdekelt. Nem róla akartam beszélgetni, amikor Katával találkoztam, és Kata sem.
Becsület vagy boldogság
Hiszek a női-férfi barátságban, és Katával is működhetett volna, csak átgondoltam, hogy mi áll az utamba. Magamról egyértelműen tudtam, hogy szeretném megpróbálni, Katán is látszott, hogy vevő lenne rá, ha nem lenne párja, akit kedvel. De fontos szempont, hogy nem szerette igazán a srácot, viszont tény, nem is utálta.
Egy ilyen kapcsolatot szerintem nem szégyen, ha valaki otthagy, legyen szó nőről vagy férfiról. Ha nincs gyerek vagy más fontos dolog, ami miatt érdemes lenne dolgozni rajta, akkor bármelyik fél továbbállhat, ha úgy érzi. Szóval Kata részéről nem volt akadály, csak az enyémről, az, hogy nem akartam egy másik férfi nőjére rányomulni.
Nem vártam tovább
Minél többet gondolkoztam ezen az ügyön, annál jobban rájöttem, hogy ez a srác nekem nem jelent semmit. Nem a barátom, de még csak nem is ismerem, mindemellett azok alapján, amit tudtam a kapcsolatukról, kifejezetten önző (mondom ezt én) és irányító típusnak tűnt. Szóval eldöntöttem, hogy legközelebb randira fogom hívni Katát.
Ennek ő nem örült. A program ugyanaz maradt volna, de onnantól kezdve, hogy nem baráti alapon történik, nem akart igent mondani rá. Legalábbis elsőre. Pár hét után beadta a derekát, és hosszasan beszélgettünk mindarról, ami velünk történt. Időt kért, én meg rohadtul nem siettem, szóval megint nem találkoztunk egy ideig. Nem akartam erőszakos lenni, hiszen már így is elég kellemetlen helyzetbe hoztam, azzal, hogy egy nagyon nehéz döntés elé állítottam.
Vesztettem egy potenciális barátot
Viszont lett egy barátnőm, akivel most is együtt vagyunk, mert Kata végül engem választott. Nem tudom, hogy elmondta-e a volt barátjának, hogy miért szakított vele, annyi biztos, hogy ha megtudta, akkor haragudott rám. De nem érdekel, mert mi boldogok vagyunk, és valószínűleg hosszútávon ő is jobban járt így.
Szóval, azt mondom, hogy igenis be lehet próbálkozni olyan nőknél, akiknek van párja, de kizárólag akkor, ha a pasijuk nem a barátod. Nem szabad tönkretenni egy barátságot egy nőért. Ahogy egy válságban lévő, de megmenthető házasságot vagy kapcsolatot se szabad szétrombolni külső félként! Viszont amikor kicsik a tétek, és mindenki számára jobb, ha kiderül az igazság, érdemes bátornak lenni.
Péter történetét Kovács Ákos dolgozta fel.
