Így telnek a hétvégék a kis baráti körünkben. Egy kis alapozás után irány egy jó bulihely, ami tele van jóképű pasikkal. Jól nézünk ki, sőt mi vagyunk a táncparkett szenyoritái, a vágyakozó férfiszemek felénk kacsintgatnak, de valami mégsem stimmel. Hiába vagyok a körben, mellém egyetlen pasi sem tolakodik. A barátnőim már-már alig bírják levakarni magukról a fiúkat, én pedig zavartan riszálom magam, mindhiába.

Nem hiszem, hogy ne lennék vonzó, vagy minden barátnőm topmodell lenne, mégis ha buliban vagyunk, a pasik elkerülnek, vagy épp kiszorítanak a tánctérről. Mit csinálok rosszul? Nem pucsítok eléggé? A fejemre van írva, hogy kösz nem?! Tény, hogy nem a rúdon pörgök, de a barátnőim se teszik, mégis zsonganak körülöttük a sármos idegenek.

Egy kis szusszanásra a mosdóba ugrok, megigazítani a sminkem, hátha ez a probléma, de a tükörből egy dögös domina néz rám. Hol itt a gond? Egyszercsak feltűnik a takarító csávó az egyik vécéből, és látva rajtam mennyire zavart és bánatos vagyok, vigasztalásba kezd. Oké, itt a vége – gondoltam magamban – már csak a vécés palinak jövök be, és ő is inkább csak szánalmasan bókolgat.

A barátnőim körül mindig zsonganak a férfiak. Mit csinálok rosszul?

Forrás:

Canva.com

Sorra következnek a hétvégék, én pedig mindent bevetek. Egyszer eljátszom a sarokban ülő szende szüzet, őzike szemekkel várva, hogy jöjjön a lovagom, de csak a mellettem lévő széket kérik, nem egy vadító táncot. Aztán jöhet a mély dekoltázs, füstös szemek, még a rúdon pörgést is kipróbálom, de az egyetlen hal a tengeremben egy kopasz negyvenes, akitől majdnem sírva fakadok…

Semmi gond – biztatom magam – majd a következő buli az én estém lesz! De ahogy telnek a hétvégék egyre kevesebb önbizalommal bújok a csini ruhákba. Minek? Úgy is láthatatlan vagyok… Hamarosan ismét eljön az idő, hogy szórakozni menjünk a csajokkal, és én csak arra tudok gondolni, ha más nem is, remélem legalább a takarító kifényezi az alvázamat…