Az unokám három éves volt, amikor a fiam megözvegyült. Miután egyedül maradt egy háromévessel, úgy döntöttek, beköltöznek a mi telkünkön álló kisebb házba, amit az évek alatt kicsinosított és ki is bővített, már szinte családi ház méretű épületté. Az azóta eltelt évek alatt a fiamnak voltak barátnői, még egy menyasszonya is, de szegény elvágta maga alatt a fát, amikor megkérte a fiamat, hogy válasszon közte és a lánya között.

Nem az az anyós vagyok, aki már az első pillanattól eldöntötte, hogy utálni fogja a menyét. Be kell vallanom, hogy amíg össze nem házasodtak, és a menyem be nem költözött a házba, egy darabig semmi rosszat nem gyanítottam. Teljesen külön élnek tőlünk, az unokám már 10 éves, és sok dologban önálló, akár egy hét is eltelt úgy, hogy nem igazán találkoztunk. Akkor kezdtem el gyanakodni, hogy valami nincs rendben, amikor az unokám egyre gyakrabban jött át hozzánk enni. Iskola után ide vezetett a kislány első útja, és gyakran reggel is bejött reggeliért. Nem kérdeztem semmit, hiszen nem volt semmi jelentősége, én úgyis minden nap főzök.

Elmondta, hogy a menyem már szinte első nap miután beköltözött, megfenyegette.

Forrás:

Pexels

Később az lett gyanús, hogy az unokám egyre többet evett, és egyre csendesebbé és szomorúbbá vált.

Esténként, amikor nálunk volt, mielőtt a fiam és a menyem hazajöttek volna, láthatóan szorongott. Már szinte biztos voltam benne, hogy valami nagyon nincs rendben, de amíg semmi konkrétumot nem ismertem, addig nem tudtam mit is tehetnék. Nem kényszeríthettem egy gyereket arra, hogy akarata ellenére nyíljon meg, de nem kellett sokáig várnom, egy nap magától kezdte el csepegtetni az infókat. Elmondta, hogy a menyem már szinte első nap miután beköltözött, megfenyegette, hogy jobb ha tart tőle, mivel ő mindenkit meg tud félemlíteni. Önmagában már ez is több volt a soknál, de a javát még nem is hallottam.

Amikor egyszer mégis volt, és csinált magának valamit, a menyem kifakadt és megtiltotta neki, hogy ezentúl bármikor is az ételhez nyúljon. Világossá vált számomra, hogy nálunk az éhség mellett azért evett annyit, mert nem tudta mikor kap legközelebb. Kiderült, hogy a menyem nemcsak megfélemlíteni akarta, hanem szinte mindennaposak voltak azok a hisztériák, amiket akkor robbantott ki, amikor hazaérve nem úgy volt valami, ahogy elképzelte és ekkor előfordult, hogy fizikailag is bántotta a kislányt.

Hogy hol volt ez idő alatt a fiam, és miért nem lépett közbe?

Dolgozott, és amikor 8-10 óra fizikai munka után hazaért, nem nyomozott, hanem elfogadta a felesége által tálalt történetet: elhitte, hogy a lánya rossz gyerek, visszabeszél, és direkt próbálja aláásni az apja és az új feleség kapcsolatát. Az unokám így egy nap akár kétszer is szorult ugyanazért a képzelt vagy teljesen eltúlzott vétekért, és emiatt egy idő után már annyira szorongott, hogy alig bújt elő a szobájából, kivéve, amikor hozzánk jött enni vagy egy kis társaságra vágyott.

Egészen addig ment ez, amíg a menyem meg nem neszelte, hogy mindenről tudok, és meg nem tiltotta az unokámnak, hogy átjöjjön.

A fiamat is sikeresen rávette, hogy ne beszéljen velem, hiszen láthatóan egy hisztis anyós vagyok, aki kettejüknek akar keresztbe tenni. Már egy ideje csak az alkalmat várom, hogy felhívjam a fiam figyelmét arra, hogy mi történik, és ha nem lép közbe hamarosan, a lányának maradandó problémái lesznek egész életére. Sajnos fogalmam sincs mikor lesz erre lehetőségem, és egyáltalán hinni fog-e nekem a fiam, mivel nemrég bejelentették, hogy saját házat keresnek, és költözni akarnak.

Jutka történetét Király Etel írta le.