Aki testi fogyatékkal él együtt, ugyan eltér az átlagtól, mégis ugyanazt szeretné, mint a többi hétköznapi megjelenésű ember. Ez pedig a szeretet. Sajnos, aki nem olyan családba születik, és nem olyan környezetben nevelkedik, ahol ez természetes, ott rengeteg fájdalommal és lemondással jár az életük. De vajon le kell mondaniuk az igaz szerelemről, és a házasság gondolatáról is?
Nemrégiben szívmelengető válasz érkezett a kérdésre, hiszen Illés Fanni edző-párja megkérte a paralimpiai bajnok úszó kezét, aki a közösségi oldalán számolt be az örömteli hírről:
„Kislány korom óta úgy voltam ezzel a dologgal: ááá nekem biztos, hogy nem lesz férjem, hiszen gyűrűs ujjaim sincsenek, gondoltam ez egy tuti jel… Azonban ma este a nagybetűs FÉRFI, aki több mint négy éve a társam az élet minden területén, álmaim gyűrűjével a kezében azt mondta nekem, hogy szeretné ha a felesége lennék és ezzel engem a világ legboldogabb nőjévé tett.” – olvashatjuk a megható sorokat Fannitól.
Szívbemarkoló
Erőteljesebb szóval le sem lehetne írni, amit ezek a sorok közvetítenek. Ha csak elképzeljük ezt a csodálatos, tehetséges kislányt, ahogy gyerekként nézegeti az ujjait, és elzárja a házasság gondolatát a szíve mélyébe, belefájdul a mi szívünk is. Végtelen öröm és remény az ilyen hír azoknak, akik hasonló gondolatokkal küszködtek egész életükben. De gondolnunk kell azokra is, akiknek még nem jött el ez a boldog pillanat, és még mindig úgy érzik, hogy számukra nem is következhet be.
Mit üzenhetünk nekik?
Leginkább azt, hogy nem kell lemondaniuk azokról a dolgokról, amelyek másoknak könnyebben megvalósulnak, hiszen, amikor mégis elérkezik a nagy pillanat, a boldogság csak még hatalmasabb lehet. Fanni sem gondolta kislányként, hogy valaha gyűrűt húznak az ujjára, mégis átélte az érzést. Azok, akik most is a hibákat, és a hiányosságokat nézegetik a testükön, egy nap ők is átélhetik majd mindezt a csodát. Senki sem lehet teljesen tökéletes, mindannyian hordozunk terheket magunkkal vagy kívül, vagy belül. A feladatunk az, hogy megtaláljuk a tökéletlen párunkat, akivel együtt tökéletessé válik az egész létezésünk.
Az ilyen történetek inspirálhatják igazán azokat, akik úgy érzik, ők nem remélhetnek igaz szerelmet. Egyetlen embernek sem szabad lemondania a házasságról, mert nincs gyűrűsujja, amire a gyűrűt felhúzzák, vagy lába, amivel az oltárhoz sétálhat. Az igaz szerelem utat talál azoknak az életébe is, akik a legkevésbé hiszik, hogy az ő ajtajukon is kopogtathat.