A speciális mozdulattal túlterhelt kar problémája. A felkarcsont külső-alsó területén eredő izmok inainak tapadási területének gyulladása. Ez egy valójában könnyebb, de mégis kellemetlenül fájdalmas és a sportolást is akadályozó sérülés. Sokan úgy gondolják, hogy ez csak a teniszezésnél alakul ki, és az igaz is, hogy anno az „úri” teniszezést űzőknél diagnosztizálták jellemző sérülésként. Viszont mindenki szembenézhet ezzel a cudarul kellemetlen fájdalommal, aki nem erősít és nyújt rendszeresen kézfejre, alkarra, és nem fokozatosan emeli a terhelést. Mik ezek a mozgások: csákányozás, ásás, nagy súlyok emelése, ruhák kicsavarása, és bizonyos nem sportjellegű mozgások során is kialakulhat az efféle sérülés, például intenzív gépelés során. A sportok között – a tenisz mellett – a túlzottan erős, úszók által alkalmazott gumiköteles edzés, a helytelen tenyérellenállással való úszás, illetve a vívás is okozhat ilyen jellegű problémát. A legmeglepőbb azonban a zongorázás. A panasz okozója egy csonthártyagyulladás, ami az alkari feszítőizmok eredésénél a könyök külső vagy belső oldalán lévő letapadási felületen keletkezik, főleg azoknál az izomcsoportoknál, amelyek feszítjük a csuklót és az ujjakat.
Ez a hosszabb bevezető szükséges volt ahhoz, hogy megértsük, a lábnál mi is játszódik le pontosan. Az IT szalaghúzódás – ITBFS (Iliotibial Band Friction Syndrome) – is egy túlterheléses sérülés során keletkezik, amit időben diagnosztizálva, a helytelen terhelést megszüntetve (azaz pihentetve) és megfelelően kezelve megszüntethető.
Az IT szalag a comb külső oldalán fut végig. Nyújtott térd esetén a térdbütyök fölött fekszik fel, harmincszázalékos behajlítottság környékén „csúszik” át a másik oldalra és kerül a bütyök mögé. Ha ez a csúszási folyamat nehezül, akkor van esély az ITBFS kialakulására. A merev, feszített állapotú IT szalag fokozott súrlódása a térd külső felületén okozza a komolyabb problémákat. Érthető, hogy az ín alsó felülete és a térdbütyök folyamatos, fokozott súrlódása gyulladási folyamatokat hoz létre. A futólépésnél vagy a kerékpározásnál egy körbehajtási ciklusnál, ami sűrűbben fordul elő, mint az előzőleg említett mozdulatok többsége a karunkon, hasonló problémát generálhatunk a térdünkön. A hegyi futásnál, főleg lejtőn lefelé nagy tempó esetén, de a megerőltető, túlzott mennyiségben és alacsony fordulatszámon végzett hegymeneti biciklizésnél, a helytelen, túlságosan behajlított térdű gyorslábtempó, és –figyelem triatlonosok (!) – futással kombinálva is produkálhatja a szimptómát. Egyes becslések szerint a szabadidős futók majd egyharmadánál találkozhatunk pályafutásuk folyamán ezzel a kellemetlen és fájdalmas sérüléssel.
