Nézem a port az ablakpárkányon. Majd letörlöm holnap, majd akkor, amikor berakom a nagymosást, és az ablakot is megpucolom. Majd holnap.
Csak most még megírom ezt a cikket.
Főzök vacsorát. Majd holnap. Kiteregetem a mosást. Majd holnap. Elfogyott az öblítő, vennem kell. Majd holnap. Majd megcsinálok mindent, ha meglocsoltam a virágokat, levágtam a körmömet, elintéztem a hivatalt. Nincs meg a személyim. Majd megkeresem. Majd holnap. Meg kéne nézni a postaládát. Majd holnap. Írt az osztályfőnök, baj van a gyerekkel. Bemegyek. Majd holnap. Elszakadt, megvarrom. Majd holnap. Kitalálom, hol nyaralunk idén. Majd holnap. Fogynom is kéne, elkezdem a diétát. Majd holnap. Magas a cukrom, megnézetem. Majd holnap. Mi ez a dudor a nyakamon? Orvoshoz megyek. Majd holnap. Elintézem. Majd holnap. A rákszűréssel együtt. Majd holnap. Fel kellene hívni az anyámat. Majd holnap. Apám hívott, rendetlenkedik a szíve. Mennem kell. Majd holnap. Majd holnap.
Megveszem. Eladom. Befűzöm. Kioldom. Megrendelem. Megoldom. Kiadom. Megnézem. Becsukom. Lezárom. Elküldöm. Meghívom. Berántom. Leveszem. Átadom. Álmodom. Majd holnap.
Élnem kellene. Majd holnap?
