Nézem a port az ablakpárkányon. Majd letörlöm holnap, majd akkor, amikor berakom a nagymosást, és az ablakot is megpucolom. Majd holnap.

Tegyétek a kezeteket a szívetekre, ti, kisangyalok, ott a gép előtt. Tudtok ti sátáni kacajt hallatni, ugye? Tudtok igazi kis gonoszok lenni belül, és az asztalt csapkodva nevetni, ha az élet, karma, sors kicsit revansot vesz. Vagy csak úgy, női szeszélyből.

Mindenki követ el hibát, néha bűnt is. Bűnöcskéket. Amiket nem verünk nagydobra, vagy csak sokkal később, amikor már múlóban a bűntudat és akár poén tárgya lehet az eset.