Egyik legnagyobb tévedésünk, hogy azt hisszük, a normális emberek boldogok. Sokszor problémáink abból fakadnak, hogy úgy gondoljuk, csak úgy élhetünk teljes életet, ha mi is mindig elégedettek vagyunk, ezért rossz érzéseinket riadtan észleljük, és igyekszünk elfojtani őket. „Nézd a jó oldalát”, „legyen a poharad félig tele”, és a legjobb: „gondolkozz pozitívan” – és elérheted az áhított felhőtlen boldogságot.
A valóság azonban az, hogy nem a boldogság a normális. Az emberek harmada küzd élete során valamilyen diagnosztizálható mentális zavarral, a magyarok 15%-át érinti csak a depresszió enyhébb-súlyosabb formája! És démonjai, azaz negatív érzései, gondolatai pedig minden embernek vannak. Igen, mindenkinek! Éppen ezért elég az arcunkra fagyott jókedvből és kellemetlenségeink elfojtásából – öleljük magunkhoz őket!
Elfogadás…
Hogy micsoda?! Magunkhoz ölelni a démonokat, a rossz tapasztalatokat, félelmetes élményeket, amik elől eddig mindenáron menekülni akartunk? Pontosan ez a fő üzenete az Elfogadás és elköteleződés terápiának (angolul ACT: Acceptance and Commitment Therapy). A legtöbb problémát általában nem is maguk a rossz élmények okozzák, hanem azok a manőverek, amiket azért építettünk ki, hogy elkerüljük azokat: félünk, hogy kínos helyzetbe kerülünk, ezért inkább otthon ücsörgünk egyedül; bizonytalanok vagyunk, hogy jó szülők lennénk-e, ezért inkább nem vállalunk gyereket; félünk a kudarctól, ezért nem merünk külföldre költözni és új életet kezdeni. Azaz nem is maguk a démonok okozzák problémáinkat, hanem a velük történő találkozástól való félelmünk, a múlton való rágódás, a jövő iránt érzett aggodalom akadályoz meg minket abban, hogy teljes életet éljünk. Ha elfogadjuk, hogy ezek az érzések léteznek, viszont azt is megértjük, hogy érzelmeink és gondolataink nem egyenlőek a valósággal, hanem örökösen változó, felbukkanó, majd eltűnő jelenségek, akkor képesek leszünk kezünkbe venni életünk irányítását.
