Az emberek általában nem kezelik jól a bizonytalanságot, de a biztosan rosszat sem. Gyakran ez az ellentmondás táplálja a se veled, se nélküled kapcsolatokat.
Előfordul, hogy az ember úgy érzi, van még visszaút a szakítás után. Ez indítja aztán el azt a bizonyos se veled, se nélküled működést, mely a szakítások és újra összejövések sorozatára épül. Egy nemrégiben készlt tanulmány szerint ez a fajta kapcsolat számos lelki nehézség forrása lehet. Növeli a depresszió kockázatát, szorongást, és általában is megnövekedett stresszt okoz. Minden egyes újabb kör pedig egy kicsit rosszabb, mint az előző.
Lefelé vezető spirál
Minél többször szakítottunk eddig, annál kevésbé leszünk hajlandók a kapcsolatba fektetni. Persze, egy szakítás után még előfordulhat, hogy a kapcsolat jobb lesz, mint előtte volt, hogyha mindkét fél hajlandó tenni azért, hogy működjön a dolog.
De az is előfordulhat, hogy csak nosztalgiából vagy kényelemből jöttök össze újra, anélkül, hogy komoly erőfeszítés történne a problémák megoldására. Ez pedig maga a 22-es csapdája, melyben a felek felszállnak egy romantikus hullámvasútra. Így a kapcsolat hamar egy meghatározhatatlan, amorf állapotba süllyed, mely sem nem együttlét, sem nem különválás. Ha a felek nem tudnak hitet tenni az együtt mellett, akkor sokkal jobb, ha teljes egészében elválnak útjaik.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
