Bármerre indulunk is, hamis elképzelésünk van a sportolás céljairól. A mozgás önmagában a cél, a sport megszeretése az út, és minden más (például fogyás vagy izomnövelés) következmény és mellékhatás, még akkor is, ha fontos hajtóerő volt az út elején.

A sport legfontosabb lehetősége, még csapatsport esetén is, hogy testünk és lelkünk egymásra találjon. Az edzés időszaka teljesen az egóról, önmagunkról szól. Rohanó világunkban sokszor elfojtjuk testünk-lelkünk igényeit: szolgáljuk a közt, erősítjük a csapatot, munkaerőnkkel tápláljuk munkahelyünket és otthon a családot is. Néha elhisszük, és meg is vásároljuk azokat a dolgokat, amelyektől jobb kedvet, életünk magasabb színvonalát reméljük, viszont nem fordítunk időt biológiai minimumunkra.

• A sportolás önmagában magasabb fájdalomküszöbhöz vezet, ami a kellemetlenül fájdalmas betegségek elviselését könnyebbé teszi.
• Csökkenő vérnyomásunk segít a kompromisszum-készségünk javulásában, a minket ért stresszhatások kezelésében, és kiegyensúlyozottabbá is tesz.
• Erősödő oxigénfelvevő és energiabeszállító képességünk javítja agyunk munkavégző képességének mennyiségét és hosszát is (végtére is a második legtöbb oxigént fogyasztó szervünk az agy, az izomzat után).
• Rendezi az alvást.

Olvassátok tovább a cikket ITT!

Forrás:

Pixabay