Egyéb kategória

Könczöl Zsófi: „Afrikában sokat tanultam erős nőkről, őszinte segítségnyújtásról, arról, hogy milyen egy igazi közösség”

Ha az Afrika szót meghalljuk, egyből a széles szavannákra, a csillagokkal telepettyezett, ránk boruló égboltra és a forróságra gondolunk. Én is így voltam addig, amíg nem találkoztam Könczöl Zsófival, a Szívemben született Afrika megálmodójával. Zsófi tavaly egy hónapot töltött Ugandában a XVI. orvosimisszió egyik koordinátoraként. Idén márciusban visszament, és tervezi a harmadik utat. Olyan problémákkal találkozott, amelyekre elsőre nem is gondolnánk. Mesélt nekem a papucsokról, a jiggersről, az útkeresésről, és az afrikai nők helyzetéről, amely nőként nagyon megérintette.

vous - 2018.05.21.
Könczöl Zsófi: „Afrikában sokat tanultam erős nőkről, őszinte segítségnyújtásról, arról, hogy milyen egy igazi közösség”

Zsófi először emailben vette fel velem a kapcsolatot, hogy segítsek neki egy jótékonysági gardróbvásár hírét eljuttatni minél több emberhez. Néhány hónappal később, a következő vásáron már meghívott vendégként voltam jelen. Én a fenntartható divatról beszéltem, Zsófi pedig rengeteget mesélt az ugandai élményeiről, és a terveiről. Arról is, hogy a vásárban befolyt összeget arra fordítaná, hogy a következő, júliusban esedékes misszó során 500 papucsot vásároljon – 300 gyereknek és 200 nőnek. A mezítláb közlekedésnek ugyanis sokkoló következményei vannak.

Objektum doboz

„Az egyik legnagyobb probléma, amivel a többi afrikai országhoz hasonlóan az Ugandában élő embereknek is szembe kell nézniük – vidéken ez fokozottan igaz –, a mezítláb közlekedés következményei. Manafwaban is tapasztaltam az ezzel kapcsolatos problémákat. Sokan azt hallván, hogy Afrika, egyből a hőségre, forróságra gondolnak, ami sok helyen igaz is. Tény, hogy Ugandában is többnyire jó idő van, de ez a jó idő 26 fokos átlag hőmérsékletet jelent csupán.

Manafwában, mivel hegyen van, sokszor van ennél sokkal hűvösebb az idő és gyakoriak a nagy esőzések is, nem csak esős évszakban. Az ott tartózkodásaim alkalmával többször volt, hogy hosszú nadrágot és pulcsit viseltem, sőt néha még a széldzseki is szükséges volt. A falu lakosságának a többsége cipő nélkül van akkor is, amikor esik az eső vagy éppen hideg a föld.

Számukra az, hogy cipőjük legyen, luxus.

Így nagyon sok nőnél és gyereknél állandó probléma a súlyos felfázás és ennek következményei. Akkor sem jobb a helyzet, hogyha éppen nem esik az eső, hiszen cipő nélkül a lábuk könnyen megsérül és a legkisebb hámsérülések is nagyon el tudnak fertőződni.

Amikor közel 100 gyerkőc lábát megmostam és a sebeiket fertőtlenítettük, láttam, hogy sokuknál már olyan súlyos a helyzet, hogy üszkösödik a lábuk. Ami tovább súlyosbítja a problémát az a jiggers nevezetű parazita, amely Uganda egészét tekintve is problémát jelent, azonban az ezzel foglalkozó különböző szervezetek jelentéseiből kiderül, hogy különösen Manafwa térségében elterjedtek.

Forrás:
Könczöl Zsófia

A jiggers egy olyan parazita, amely a talpon lévő legkisebb hámsérülésbe is képes bemenni, hiszen nagyon pici. Miután bejutott, a szövetek közé petéket rak, amik kikelve az élő szövetből táplálkoznak, és eredeti méretük százszorosára is nőhetnek. Sebeket okoznak, nagy fájdalmat, viszketést és fertőzést. A járást először fájdalmassá teszik, majd pedig ellehetetlenítik.

Sok esetben a gyerekek emiatt nem tudnak iskolába járni, a nők ellátni a család körüli teendőiket.

Külön probléma, hogy ezt a jelenséget a tradicionális hiedelmek szerint a boszorkányság jeleként is hajlamosak értelmezni.

Egyáltalán hogyan kerültél közel Afrikához? Kérdezhetném úgy is: miért pont Afrika?

Egy nyolcosztályos gimnáziumban tanultam Győrben, és nyolcadikban a gimi könyvtárában hallgattunk egy előadást. Arra az érzésre emlékszem, ami közben a hatalmába kerített, és ilyen szempontból sorsdöntő is volt, azt hiszem. Csak hallgattam az előadót, aki a munkájáról beszélt és nem nevezte meg, mit dolgozik, de ahogy mesélt, azt éreztem, hogy 'Úristen, én is ezt akarom csinálni!'. Az előadás végén aztán kiderült, hogy humanitárius békefenntartó. Akkor eldöntöttem, hogy én is ezzel szeretnék foglalkozni, aztán később ez módosult, mert beláttam, hogy nőként ebben, pláne itthonról, nincs nagy lehetőség. De Afrika nagyon megragadott, és éreztem, hogy még dolgunk lesz egymással az életben. Onnantól aztán mindenhol ez jött velem szembe.

Ez 10 évvel ezelőtt volt és ez a 'szerelem' máig kitart, sőt!

Nagyon hiszek abban, hogy minden ember életében van valami, amit küldetésként vagy egyfajta életcélként kap. Nem lehet pontosan megmagyarázni, hogy hol és mikor kezdődött vagy mikor kattant be ez a dolog, csak úgy van. Annyira mélyen érzi magában ezt az ember, ha akarna se tudna tenni ellene és nem is érdemes, hiszen szerintem a kiteljesedés maga, amikor ennek élhetünk.

Abban is hiszek, hogy Afrika nem ok nélkül költözött ennyire a szívembe és hogy igen, azért kaptam, mert dolgom van vele.

Afrika

Nem akarok maláriás lenni! De hát kockázat nélkül nincs kaland

„9 év külföldön, először egy, majd két gyerekkel. De nem ám Európában, ahol azért nagyjából otthon van az ember, és ahonnan akár egy hosszú hétvégére is hazaugorhat vagy meglátogathatják a szerettei. Na de a kaland az kaland. Először Iránban, aztán Marokkóban éltünk. Bár egyik sem a mi kultúrkörünk, ám mégis vannak metszéspontok. Most viszont mély vizes ugrásra készülünk, mégpedig a Fekete-Afrikába” – írta lassan két éve egykori szerzőnk, Tóth Mariann, aki jelenleg is Afrikában él.

Óriási a kontinens, rengeteg helyen meg lehetne fordulni, hogyan kerültél Ugandába?

Másfél éve dolgozom Humanitárius munkatársként a Magyar Afrika Társaságnál (AHU). Az AHU egy nem kormányzati, non-profit szervezet, amely már 11 éve foglalkozik humanitárius fejlesztéssel és segélyezéssel. Belföldön is nagyon aktív szervezet, az afrikai tevékenységeket illetően pedig a fő profil az orvosi missziók. Rendszeresen küldünk orvosmissziókat Afrika különböző pontjaira, jelenleg Ugandába és Malawiba.

Malawiban van egy nagyon jól felszerelt kórház, csak nem tudják használni, mert nincsen szakképzett munkaerő,

ezért oda speciális műtős missziókat szoktunk küldeni, akik két hetet kint tartózkodnak és műtéteket végeznek. Ugandába pedig általános orvosimissziók szoktak menni, ez olyan, mint egy háziorvosi rendelés, alap szűrővizsgálatok és prevenció. Hát így jött Uganda.

A második utam során pedig még közelebb kerültem az emberekhez. Bepillantást engedtek az életükbe, a mindennapjaikba az arcok neveket és sorsokat kaptak és bennem pedig végképp megszületett az elhatározás, hogy nekem itt van dolgom, itt szeretnék segíteni. Ezért is készülök már a harmadik útra, hiszen július közepén visszatérek.

Forrás:
Könczöl Zsófia

Sokszor azt hallani, hogy az adományozásnak változnia kellene, nem tárgyakat, élelmiszert, ruhát kellene adományoznunk, hanem tudást (oktatást, nevelést), akkor tudnának fejlődni ezek az országok. Mit gondolsz erről?

Több helyen is vagyok önkéntes és nagyon sok adománygyűjtést csináltam végig. Azt kell, hogy mondjam, hogy Magyarországon borzalmas az adományozási kultúra. Habár az elmúlt években lehet tapasztalni javulást, de még mindig nagyon sokat kell tanulni és egy alapvető szemléletváltásra is szükség lenne.

Nagyon sokan úgy adományoznak mondjuk tárgyat, hogy „ők szegények nekik ez jó lesz”. Pedig ez nem így van, legyen szó Afrikáról vagy Magyarországról. Szerintem nagyon fontos úgy adományozni, hogy az adománnyal ne alázzuk meg azt aki kapja, csak olyan dolgot adjunk amiről őszintén azt gondoljuk, hogy mi is felvennénk, mi is odaadnánk a gyerekeinknek játszani, satöbbi.

Az, hogy ne tárgyat hanem tudást vagy nevelést adjunk egy jó irány és nagyon fontos, de…

…azt sem szabad elfelejteni, hogy amikor valaki nem jut ételhez mindennap és szörnyű higiéniás körülmények között él, akkor nagyon fontos, hogy ezeket a problémákat is kezeljük. Nyáron a misszió, amivel visszautazom egy speciális, nőkkel foglalkozó misszió, ami teljes egészében arra fókuszál, hogy a manafwai nők olyan készségeket sajátíthassanak el, amelyek egyrészt a ház körüli mindennapjaikat segítik, másrészt pénzkereseti lehetőséget biztosítanak számukra. Valahogy a kétféle segítségnyújtás összhangját kell megtalálni, eltalálni.

El tudnád képzelni, hogy huzamosabb időre kiköltözz?

Igen, azt hiszem, igen. Hihetetlenül otthonos érzés nekem ott lenni és életem egyik legönazonosabb tevékenységének érzem amit ott csinálok, csinálhatok. A következő pár évben szeretném ezt megvalósítania, hogy aztán majd ha eljön az idő akkor a családalapítás, gyerekvállalás kerülhessen a fókuszba. Nőként azért be kell látni, ha valakinek kisgyereke lesz, már egészen máshogy kell tervezni ezeket az afrikai utakat.

Forrás:
Könczöl Zsófia

Nagyon szeretnék továbbra is és még mélyebben kutatni különböző, Afrikát érintő emberijogi kérdéskben, főleg a nők és gyermekek helyzete érdekel, illetve nagyon szeretnék kicsit tudományos szempontból is foglalkozni azzal, hogy miért nem érnek igazán nagy célt a nemzetközi humanitárius fejlesztéssel kapcsolatos projektek és mi lenne egy jobb, járhatóbb és eredményesebb út a segítségnyújtásra.

Szeretném folytatni az önkénteskedést is és jó példával járni az emberek előtt. Szeretnék a lehető legtöbb fórumon beszélni arról, hogy milyen csodálatos dolog, ha kilépünk a hétköznapok mókuskerekéből, és elkezdünk őszinte odafordulással figyelni a világra körülöttünk.

Nagyon nagy dolgokra képesek az emberek, ha összefognak és néha csak egy löket, egy jó szó vagy egy jó példa hiányzik.

600

Itt érhetitek el Zsófit!

Milyen problémákkal találkozol a hétköznapi emberek szintjén?

Azzal, hogy nem jutnak mindennap ételhez, hogy nincs biztonságos ivóvizük, hogy ha betegek nincs lehetőségük orvoshoz fordulni, és nem hozzáférhetőek számukra a gyógyszerek. A faluban, ahova menni szoktam a házakban nincsenek ágyak, a földön alszanak rongyokon, nincsen áram vagy éppen vezetékes víz. Nagy gond a gyerekek oktatása is, mert nem tudják a szülők megfizetni és nincs is mindenhol elérhető közelségben iskola.

Ezt hallgatva muszáj feltennem a kérdést: mi az, ami miatt mégis bele lehet szeretni Afrikába? Mitől olyan varázslatos?

Nagyon sokat tanultam az emberektől. Meg tanultam milyen minden egyeses napért hálásnak lenni, őszintén és bármilyen körülmények között boldognak lenni. Sokat tanultam erős nőkről, őszinte segítségnyújtásról, arról, hogy milyen egy igazi közösség.

Mi az a három szó, ami először eszedbe jut Afrikáról?

Csoda, remény, boldogság.

Mi az, amiről szívesen mesélnél, de nem kérdeztem meg?

Az, hogy nőként mennyire megérintett a nők helyzete, ami kicsit sem rózsás és ez indított el azon az úton, hogy belevágtam a nyári speciális női misszióba.

„Ezekben az országokban a fiatal nőket saját családtagjaik gyújtják fel”

Ha azt mondom, plasztikai sebészet, sokan egyből mellimplantátumokra és feltöltött ajkakra asszociálnak. Dr. Lévay Bernadett egy-egy ilyen beavatkozással nők önbizalmát adja vissza, onkológusként daganatos betegeken segít, és mindemellett önkéntesként égési sérült nőket műt elmaradott országokban. Egy korábbi írásunkban missziós munkájáról kérdeztük a doktornőt. Ide kattintva olvashatjátok az interjút.

Tények a manafwai nők helyzetéről

  • A nők átlagosan 12-14 évesen kezdenek el menstruálni.
  • Többségük a menstruáció idejére teljesen kiesnek a mindennapi dolgaikból: a lányok nem tudnak iskolába menni, a nők nem tudják elvégezni ház körüli tennivalóikat. Ennek oka, hogy minimális nedvszívó képességű rongyokat használnak menstruáció idején, ami nem nyújt valós megoldást.
  • Egy-két kivételtől eltekintve soha életükben nem használtak intimbetétet (azelőtt, hogy a már összegyűlt mosható betéteket átadtuk volna nekik), az iskolás lányok többsége még hallomásból sem ismerte.
  • A nők első gyermeküknek átlagosan 14-16 éves korukban adnak életet.
  • Fogamzásgátlási módszereik vannak, de azon túl, hogy drágák súlyos mellékhatásaik vannak. A jelenleg rendelkezésre álló módszerek: a felkar alsó oldalába beültethető implantátum, amely hatása 3 évig tart, injekció, amelyet 3 havonta kell beadatni, tabletta és spirál. Fontos kihangsúlyozni, hogy ezek a módszerek nagyon kezdetleges fejlesztési fázisban vannak és tényleg nagyon súlyosak a mellékhatásaik. A legtöbb nő egyszerűen nem tudja alkalmazni őket olyan fájdalmakat és mellékhatásokat okoz.
  • Átlagosan 14-17 évesen házasodnak, a korai házasság oka szinte kivétel nélkül az, hogy a férjhez menetel biztosítja a túlélésüket.
  • Egy nőnek átlagosan 5-6 gyermeke van, de nem ritka a 9-10 gyermek sem.
  • Ha valaki meddő, attól a férje elválik.
  • Magas a gyermekhalandóság.
  • Még most is sok férfi esetében jellemző a többnejűség.
Ajánlott cikkek