Vannak bizonyos kérdések, amelyekre állítólag elég csak egy igennel felelni, és máris megoldja az összes problémátokat az életben. Annyit előre elárulhatunk, hogy a „Hozzám jössz feleségül?” nem tartozik közéjük.
Sydney Finkelstein professzor szerint teljesen mindegy, hogy magánéleti problémáról vagy szakmai válságról van szó, a következő három kérdés megoldást kínál majd. Lássuk, melyek ezek!
1. kérdés: „Szükség van arra, hogy valamin változtassak?”
Ha folyamatosan attól szenvedtek, hogy a kollégák nem működnek veletek együtt, hogy a főnök semmibe vesz, hogy nem érdemes reggelente felkelnetek, akkor tudnotok kell, hogy a helyzet magától nem fog megváltozni. Ha például azt gondoljátok, nincs elég időtök sportolni, vagy csak akkor kezditek el, ha már jó lesz az idő, vagy amikor a gyerek már óvodába jár, akkor pontosan tudjátok, hogy ezt a kifogásgyárat be kell zárni. Vegyetek magatokon erőt, válaszoljatok igennel és tegyetek is azért, hogy jobb legyen.
Sikerülni fog.
2. kérdés: „Mi a megoldás a problémámra?”
Ha a változás mellett döntöttetek, akkor szükségetek lesz egy megoldókulcsra is. A fenti, sportos példa esetében ez azért viszonylat egyszerű is. A lényeg, hogy ha úgy látjátok, egyedül nem megy, ne szégyelljetek segítséget kérni személyi edzőtől, pszichológustól, coach-tól, dietetikustól, satöbbi.
3. kérdés: „Képes vagyok arra, hogy az ötletből valami legyen is?”
Lehet egy ötlet bármennyire is zseniális, ha nem tudjátok átfordítani úgy, hogy meg is oldja a problémátokat, akkor nem az lesz az igazi megoldás. Lehet, hogy az, ami megoldja a problémát nem a könnyebbik út. Lehet, hogy lesznek nehezebb pillanatok, amikor úgy gondoljátok, nem kellett volna nekiindulni. De bízzatok magatokban!
A fenti három kérdés talán egyszerűnek tűnik, de őszintén válaszolni rájuk sokkal nehezebb. Higgyétek el, hogy igazi bátorság kell ahhoz, hogy elinduljatok az úton és megoldjátok a problémát, amely megkeseríti az életeteket.
Sok sikert hozzá!
„…40 évesen majd arra ébredsz fel, hogy nem tudod, miért történik veled mindig ugyanaz a szar”
Az egyik kedvenc dokumentumfilmem a séfeket bemutató The Chef's Table. Kicsi feszengek ugyan a tányéromra dobált, nem túl átgondolt és egészséges vacsorámat nyammogva, miközben ők olyan fogásokat mutatnak be, amiktől rágni sem tudok, mert a padlón keresgélem az államat. Amin viszont a legutóbbi rész láttán elgondolkodtam, az nem az ételek vagy a főzés volt, hanem a tudatos élettervezés, hogy ne legyen az egész vakrepülés.
A cikket ide kattintva olvashatjátok tovább.
