Nézzünk szembe a tényekkel: nagyon kevesen vannak azok, akik tényleg élvezik a kardió edzéseket, és nem akarnak már a második percben vagy meghalni, vagy visszafordulni a futópályáról. Kardiózni nem kellemes, nagyon fárasztó, és hosszan tartó folyamat, nehéz rávenni magunkat, hogy nekikezdjünk. A tudomány azonban most is kész segíteni: kutatók megállapították, milyen kardiórutinhoz tudjuk a legnagyobb eséllyel tartani magunkat!
Teljesen mindegy, mennyire egészséges a kardió a szív- és érrendszerünkre, na meg persze a kilóinkra nézve, ha nem találtuk meg azt az edzésformát, amit szeretünk, és minden edzés előtt rettegve húzzuk fel a sportcipőnket, elég valószínű, hogy nem fogunk sokáig megmaradni mellette. Akkor mi a titok?
Az International Journal of Technology Assessment in Health Care tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint (amely 18 korábbi tanulmányt vizsgált át tüzetesen) a lényeg az, hogy ne egyedül sportoljunk, hiszen így sokkal nagyobb valószínűséggel lépünk ki az ajtón és indulunk neki a mozgásnak, mintha egyedül tennénk.
Gondoljatok csak bele: ha valaki vár rátok, hogy elkezdhessétek az edzést, kevésbé vagytok hajlamosak lebeszélni magatokat róla, nem igaz?
Csodák még léteznek: megbarátkoztam a futással – elárulom, mi kellett hozzá
Szerencsére elmúlt – legalábbis szeretném hinni – már az az időszak, hogy a tavasz beköszöntével telis-tele lettek a női magazinok címlapjai a #bikinibody eléréséről szóló cikkekkel. Igen, tudjuk, néhány tuti tipp, trükk, módszer, és máris kész az álomalak… De kit érdekel a tökéletes test, ha simán szenvedélyből is futhatunk? Mondjuk mert jólesik, mert segít levezetni a stresszt, mert kizökkent a hétköznapokból. Elképzelhetetlennek tűnik? Nyugi, senki én sem gondoltam volna, hogy egyszer így érzek majd – 3 dolog kellett ehhez.
A kutatók szerint ez többek között annak köszönhető, hogy így sokkal elkötelezettebbek vagyunk, közben szocializálódunk is, ráadásul jól érezzük magunkat, és nem kizárólag a mozgásra koncentrálunk, hanem arra is, hogy éppen együtt vagyunk a barátainkkal vagy edzőtársainkkal. Valószínűleg ezért jobbak egyébként a csoportos edzések is az egyéninél – utóbbinál csak a saját motivációnkra hagyatkozhatunk, míg előbbi közben motiválnak bennünket a többiek is.
Bár a kutatásban sétálást vizsgáltak, mint kardióedzést, a módszer átültethető gyakorlatilag bármire, ami csoportosan végezhető. Úgyhogy ha utáljátok a kocogást, keressetek néhány embert, aki ugyanannyira utálja, de szintén mozogni akar, és vágjatok bele együtt! A tudomány és a statisztikák szerint így nagyobb esélyetek van arra, hogy hosszabb távon elkötelezettek is maradtok a mozgás mellett.
