A maximalizmus bizonyos helyzetekben jól jöhet és segítségünkre lehet, azonban vannak olyan esetek, amikor inkább csak hátráltató tényező. Persze nagyon nehéz levetkőzni ezt a tulajdonságot, és talán nem is kell teljesen, csupán egy kicsit érdemes „megszelídítenünk” magunkban. Az alábbi jelek arról árulkodnak, hogy a túlzásba vitt maximalizmus inkább akadályoz, mint előrevisz.
Nem szeretjük kiadni a kezünkből az irányítást
Úgy érezzük, csak az a munka lesz alapos és pontos, amit mi magunk csinálunk. Nem nagyon bízunk mások rátermettségében, emiatt pedig a csapatmunka is nehezünkre esik. Inkább túlórázunk, minthogy elfogadjuk mások segítségét.
Nehezünkre esik tartani a határidőket
Mivel minden ránk bízott munkát tökéletesen akarunk elvégezni, és a legapróbb hibát sem bírjuk elviselni, ezért képesek vagyunk a legegyszerűbb feladaton is hosszasan szöszmötölni – ez pedig ahhoz vezethet, hogy elúszunk a munkával és kicsúszunk a határidőből.
A cikk folytatásáért kattintsatok a Ridikül oldalára!
Megváltozom! Vagy mégsem? – A maximalizmus csapdájában
"Olyan jó nekik mégis, a maximalistáknak, 120-szal csinálnak mindent, és tuti jól, és biztos, hogy alkotnak valamit. Ó, hányszor hallottam már én ezt másoktól. Hát akkor most mondok valamit nektek: maximalistának lenni nem feltétlenül jó." A cikk folytatásáért kattintsatok IDE!
